TE TANÍTASZ ENGEM AZ ÉLET ÖSVÉNYÉRE...

Ahogy említettem tegnap, ma megemlítek néhány dolgot arról amiről beszélgettünk a Szekélyföldi Lelkipásztorokkal együtt. Természetesen csak azokról beszélek, amelyek nyilvánosak . Először is világosabb lett az, hogy kik is azok, akiknek el kellene, menniük a Május 24-én tartandó Missziókonferenciára . A meghívóban minden magyar "baptista" hivatalos erre az alkalomra. Ezért talán sok gyülekezetben felmerült a kérdés, hogy ki is menjen el erre a konferenciára? Egy nagyon jó választ kaptunk erre, amely irányadó lehet: tehát azok kellene ott legyenek ezen a konferencián, akik szószéki szolgálatot végeznek a gyülekezetekben. Érdemes ezt megfontolni! Az egyik kedves lelkipásztor testvérünk fel tett egy kérdést, amely úgy gondolom, hogy tényleg fontos. Szóval a kérdés a következő. Mit tegyen egy lelkipásztor, amikor hitetlen családok jönnek hozzá azért, hogy imádkozzon a gyermekük felett? Egy lelkipásztor el temethet-e egy olyan embert, akit sehol sem temetnek el (mivel talán nem

Isten jóságából a mai napot a Hargitai Keresztyén Táborban tölthettük a székely földi lelkipásztorokkal és feleségeikkel együtt. Az imád kozásra Mike József testvérünk buzdított a Róma 15, 30-33 igék alapján, miután Brad testvér, Magyarországról, tartott előadást. A kedves testvérünk, már 18 éve, hogy Magyarországon él és ta nulja a magyar nyelvet, mivel Magyarországra nősült. (Megtudtuk, hogy a magyar nyelv a világon 5-6- ik legnehezebb nyelv. Milyen jó, hogy mi ezt beszélhetjük!). A testvérünk nem olyan régen töltötte be az 50 éves születés napját – bizonyságtevés alapján ez s zámára nagyon ijesztő volt. Nem érzi magát 50 évesnek, de van egy „tükör” a fürdőszobájukban, amely mindig emlékezteti a korára! Szóval nehéz a kor múlását elfogadni. AZ IDŐ ELREPÜL. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk… Ez volt a szolgálatának a központi gondolata, habár a Zsoltárok 90, 1-10 verseit olvastuk fel. Most hadd idézzek néhány gondolatot t estvérünk szolgálatábó

Isten kegyelméből Péntek este és szombat délelőtt a Székelyföldi Bibliaiskolában tanítottam. Akárhányszor elmegyek a táborba, mindig hálás a szívem Isten felé, hogy egy ilyen területet ajándékozott a Szövetségünk számára. Folyamatosan dolgoznak az öreg otthon épületén, és beszélgetve Margaret Robinson testvérnővel hálás vagyok azért, hogy az Úr forrásai kiapadhatatlanok. A mai napon először a Kovásznai gyülekezetben szolgáltam a délelőttre előirányzott igéből, a Márk 6, 45-52 verseiből. Röviden leírom a fő gondolatokat: Az Úr gyermekei, akik engedelmeskedve követik Őt, azok sokszor néznek szembe akadályokkal és nehézségekkel Az Úr jelenléte nélkül az akadályok és nehézségek legyőzhetetlennek tűnnek és azok is Amikor az Úr gyermeke kész Őt segítségül hívni, akkor Ő oda " belép " és a "vihar" elcsendesül Ezek az akadályok vagy nehézségek a hívő ember életében a következőket idézhetik elő Rá mutat az Úrtól való függőségünkre Megerősíti és megtisztítja a hitünk

A mai nap egyik felében készültem a Székelyföldi Bibliaiskolába , hiszen Pénteken és Szombaton ott fogom "szegény diákokat" nyaggatni. A fő téma a Teremtés. Egy mondás ragadott meg, amelyet egy korábban élt teológus mondott: HA A SZENTÍRÁSBAN EGY SZÓ SEM LENNE A TEREMTÉSRŐL, AKKOR IS AZ ISTENFOGALOMBÓL EL KELLENE JUTNUNK ODA, HOGY EZ A VILÁG CSAKIS TEREMTMÉNYI VISZONYBAN LEHET ISTENNEL. Délután Biblaóránk volt a Kovásznai gyülekezetben, és a téma nagyon aktuális volt ránk nézve a Zsidók 6:12-5:12- ból : Lelki Kiskorúság. A hívő életben nincs "stagnálás", szép magyar szó. A lelki életben vagy növekedünk, vagy pedig csúszunk lefele a lejtőn. Adja az Úr, hogy az előbbi legyen igaz ránk. Sajnos az egyik kedves fiatalt, Fejér Józsefet, a Sepsiszentgyörgyi kórházba kellet szállítsa az édesapja, mivel elég súlyos allergiája van. Buzditok mindenkit, akik ismerik, vagy akik nem, hogy imádkozzatok érte. Az Úr adjon áldott pihenést mindenki számára!

MENJÜNK ÁT A TÚLSÓ PARTRA (Márk 4:35-41) Azután monda nékik azon a napon, a mint este lőn: Menjünk át a túlsó partra. Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele. Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék. Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának, néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk? És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség. És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek? És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki? Menjünk át a túlsó partra… Ezek voltak az Úr Jézus Krisztus szavai a tanítványai felé. A tanítványok nem gondolták magukban, hogy ez a rövidke hajóutazás „majdnem” az életükbe fog kerülni. De jó is v

Már vagy négy napja nem írtam a naplómban . Na nem azért , mert nem történt semmi velem , egyszerűen nem volt időm rá . Tegnap este s zándékoztam írni , de elvették a villanyt , és emiatt nem sikerült . Már mondtam a feleségemnek , hogy lassan be kell szerezzek egy petróleum lámpát ... Szóval ma délelőtt Kovásznán voltam , és nagyon áldásos volt már az imaóra is, amelyet az egyik fiatal testvérünk vezetett . Ezután a Márk 4:35-41 verséből hirdettem a jó Isten igéjét , amelynek írásos változatát egy újjabb bejegyzésben közlöm , mindjárt . Délután a Szörcsei gyülekezetbe mentem , ahol Isten drága jelenléte érezhető volt. Sokat énekeltünk , és a helybeli testvérek is készültek szolgálatokkal . Hamar elrpült a két óra. Ezután elentünk meglátogatni egy kedves testvért, aki elég régen nem volt a gyülekezetben. Feri testvérnek hívják, aki szeretne érte imádkozni. Szóval a kedves testvérünk szenvedése már egy jó ideje tart. Á

"Szeretlek, Jézusom, tudom enyém vagy, E világ örömet nékem már nem ad. Sosem becsültem örömid oly nagyon: Ha egykor szeretlek, az most vagyon. Szeretlek, mert előbb szerettél engem, Kereszthalállal megváltottad lelkem. Töviskorona volt a homlokodon Ha egykor szeretlek, az most vagyon. Szeretlek, Téged, éltem s halálomban, Dicsérlek Téged öröm s bánatomban. A legvégső percben ezt kiálthatom Ha egykor szeretlek, az most vagyon. Ha Isten trónjánál leszek majd ott fenn, Az elhagyott nyomort mind elfelejtetem. Ott a koronám tartva, majd mondhatom Ha egykor szeretlek, az most vagyon". Ez az ének a megtérésem kezdetétől fogva minden egyes alkalommal megérint. Ma reggel a csendességem után erre az énekre esett a választásom. Örömmel, őszintén, de mégis alázattal mondhatom azt, hogy szeretem drága Megváltómat és a földi életem végéig hűséges akarok lenni Hozzá. Máskülönben ma reggel a Péter apostol leveléből olvastam, és az 1:18-19 verse kü

Ma délelőtt volt alkalmam beszélgetni Kiss Zoltán testvéremmel Skypon keresztül több mint egy órát. (Lám-lám jóra is lehet a számítógépet és internetet használni). Több témáról beszélgettünk, de többek között arról is, hogy mi a lelkipásztor szerepe egy gyülekezetben? Sajnos egyre jobban az vehető észre több gyülekezetben is, hogy minden a lelkipásztorra marad...Természetesen ez nem jó, és nem helyes. Nagyon könnyen előfordul az, hogy a lelkipásztorok (és most magamról is beszélek) olyan gondokat fesznek fel a gyülekezetben, vagy esetleg a gyülekezet "pakol" rá amit nem kellene felvegyen: pénzügyek kezelése, különböző pappíok rendezése stb. Adjon az Úr kegyelmet és bölcsességet, hogy mint lelkipásztorok és gyülekezetek mindenki a "saját" feladatát végezze. Délután bibliaóránk volt a Kovásznai gyülekezetben. Nagyon jó és családias légkörben beszélgettünk az Úr igéjéről (Zsidók 3:16-4:13) az Isten iránti engedelmességével kapcsolatban. " Sámuel pedig monda: Vajjo

Ma, vagy tegnap (már nem is tudom, hogy írjam) a Pürkereci gyülekezet meghívásának tettem eleget és szolgáltam a kedd esti evangelizációs alkalmon. Ma este nem volt külön szolgáló csoport, de ennek ellenére Isten drága jelenléte és kegyelme igenis érezhető volt. Az alkalom végén jó volt imádkozni "Pálért", hogy igazi "Pál" fordulat menjen végbe az életében. Volt ott még egy fiatal ember, aki szintén bűnbánóan jött Atyánkhoz. Áldja meg az Úr a döntését, és vezesse tovább. Az alkalom végén nézegettük a Pürkereci gyülekezet múltjából megmaradt fényképeket. Szép múltja volt, mint nagyon sok gyülekezetnek, de egy vágy fogalmazódott meg bennem: Adja meg a drága jó Atyánk, hogy gyülekezeteinknek az Úrban ne csak múltja, hanem jelene és jövője is legyen! Rab János testvértől (aki egyébként a Brassói gyülekezet tagja) kaptam egy példányt a "Történelmi Visszaemlékezés a Szilágysági Ébredésről" című iratból . Köszönöm szépen, hogy rám gondolt. Amint csak lehet hozz

Ma is egy "szép" napra ébredtem. Délelőtt itthon, a Kovásznai gyülekezetben szolgáltam, és a délutánra kijelölt igékkel foglalkoztunk. A Prédikátor 4:1-8: Akik a "nap alatti" dolgokra veti a figyelmét (vagy azokra koncentrál), azok: 1.Azoknak a nyomorúságok között nincs vigasztalásuk 2.Azoknak lelki gyötrelmük van (irigység miatt) 3.Azok megfosztják a jótól a lelküket Délután a Kovásznai Román Baptista Gyülekezettel tartottunk közös istentisztelet a testvéreink gyülekezetében. Örömmel tettünk az egész gyülekezettel eleget a meghívásnak. Ezt megelőzően a gyülekezet lelkipásztorával úgy láttuk jónak, hogy többet kell, tegyünk a két gyülekezet együttműködése érdekében. Főleg egy olyan környezetben ahol a román és magyar nemzetiség kérdése gyakrabban elő jön min máshol. Így hát három-négy hónapokként közös istentiszteleti alkalmakat szervezünk. Nagyon áldásos alkalmunk volt. Jó volt drága Urunk jelenlétében lenni, és Neki adni minden dicsőséget és hálát. Egy különle

Mielőtt Székelyföldre költöztem volna a családommal nem igazán fogyasztottam fekete kávét. Emlékszem arra, amikor Kiss Zoltán testvéreknél (Sepsiszentgyörgyön) voltunk elszállásolva az első alkalommal, amikor még csak ismerkedtünk a tájjal a sok szolgálatok között előfordult, hogy megkóstoltam egy kis kávét, bízva abban, hogy frissen tart fizikailag. Azóta kezdtem el kávézni, ha azt annak lehet nevezni, ahogyan én fogyasztom. Egy csészében két ujjnyi kávé, és a többi tej. Tegnap délután azonban ez másképp volt. Mivel még mindig megvagyok fázva (bár lassan kifele megyek belőle) ezért itthon voltam, és ahogy a médiát böngészgettem megtudtam, hogy a fekete kávé jó a „megfázásra” is. Így hát főztem egy adagot, és egy egész bögrével (nem hígítva) lassan megittam. Bárcsak ne tettem volna. A megfázásomon talán egy kicsit tényleg segített, de eljött az este. Másnap, vagyis ma reggel fél négykor már kellet volna készülődnöm, mivel néhány testvérrel indultunk a Kolozsvári Gyülekezetben tartandó

A mai napon egyszerre emlékeztünk, itt a családban elmúlásról és születésről. Az elmúlásról Vass Márta testvérnőnkkel kapcsolatban. Itt Kovásznán is megdöbbenve vettük tudomásul azt, hogy kedves testvérnőnket elszólította drága Megváltónk. (Ő most már vigasztaltatik ...) Ezúton szeretnék a családom, a Kovásznai Gyülekezet és körzetének nevében vigasztalást és kegyelmet kívánni Vass Gergely testvérünk és családja részére. A születéssel kapcsolatban, ma volt a kislányunk, Rebeka, születés napja. Isten kegyelméből betöltötte a kilencedik élet évét. Hálát adtunk Urunk jóságáért. Ezután pedig továbbra is Isten szeretetére bíztuk kislnyunkat. Nagyon gyorsan repül az idő. Szeretném mint édespa jobban kihasználni a vele töltendő időt. Az Úr jósága legyen vele ezután is. Sajnos én sem vagyok, fizikailag, nagyon jól. "Elkapott" a nátha, pedig elolvastam Kiss Zoltán testvérem tanácsát. Így hát várom a gyógyulást. Aki még nem fázott meg vigyázzon az egészségre! Aki pedig "már&q