TE TANÍTASZ ENGEM AZ ÉLET ÖSVÉNYÉRE...

Habár most már elég későre jár az idő, mégis írok egy pár sort arról ami velem történt az elmúlt két napban. Tegnap (vagyis inkább tegnap előtt) eljegyzésen vehettem részt, kedves feleségemmel együtt Sepsiszentgyörgyön. Egy olyan fiatal embernek az eljegyzésén vehettem részt, aki testvérem és barátom is az Úr Jézus Krisztusban. Nagyjából akkor tájt lett a Kovásznai magyar gyülekezet tagja, amikor mi ide költöztünk. Román nemzetisége ellenére a magyar gyülekezetbe járt, és bár törte a magyar nyelvet, de mégis nagyon jó megértette magát a testvérekkel. "Sajnos" a munkahelye miatt Sepsiszentgyörgyre költözött. Az Úr azonban gondot viselt róla az által is, hogy egy komoly, hívő párt rendelt számára. Hála volt a szívembe látva a friss jegyeseket. Az Úr áldja meg őket. Tegnap, vagyis vasárnap délelőttjén Kovásznán szolgáltam az 1Mózes 6:1-8 igékből. Olvasva már a hét elején ezen igéket, nagyon megragadott a 8- ik vers. De Noé kegyelmet talált az Úr előtt. Egy olyan világban, ahol

Ma délután öt órától ifjúsági óránk volt. Néha eléggé fáradtnak érzem magam péntek délutánra, de az ifi órán mindig felfrissülök testileg és lelkileg egyaránt. Vendégünk is volt, Albu Levente testvérünk személyében. Lehet, nem sokan ismerik, de én hálád adok Istennek, hogy ismerhetek ilyen fiatalt, aki szereti az Urat, és neki szolgál. Leventét nagyjából akkor ismertem meg, amikor ide költöztünk Kovásznára. Nem sokkal azelőtt adta át a szívét az Úr Jézus Krisztusnak. A szülei egyáltalán nem vették ezt jó szemmel ezért elég sok ellen állásban volt része, de kitartott az Úr mellett. Mint hívő fiatal ember elkezdett bizonyságot tenni az egyetemen ahová járt, ha jól emlékszem Brassóban, és rövidesen meghallotta az Úr hívását az ember halászat szolgálatára. Jelenleg az Alege Viata alkalmazottja, és szinte egy évig Budapesten volt tovább képzésben azért, hogy most augusztusban, ha az Úr is megengedi, akkor Kolozsvárra költözik, és a magyar nyelvű egyetemistákat próbálja az evangéliummal e

Sajnos nem mindig tudok leülni úgy a számítógéphez, hogy a naplóba írjak. Lehet vannak, akik azt kérdezgetik magukban, hogy mi az oka annak, hogy mostanában nem napra kész a bejegyzésem. Nem azért alakult ez így mivel, nem történik semmi nálunk. SŐT. Mostanában elég sok minden történik a körzetben. Legutóbb, vagy a múlt vasárnap június 15- án bemerítési ünnepélyt tartottunk a roma misszió alapítvánnyal együtt. Erről írok most egy kis élmény beszámolót. Dan László és Kőszegi Dániel testvérek szolgálatai Miután ki bontakozott, (bár nekem még mindig van ezzel kapcsolatban néhány kétségem - de lehet, hogy ez csak én képzeletem) az, hogy a roma misszió "teljesen együtt" munkálkodik a Szövetséggel, segítő kezet nyújtottunk a körzetünkben folyó roma missziónak az által , hogy mint jogi személlyel bíró anya gyülekezet, vállaltuk azt, hogy a bemerítésre vágyó roma embereket a környező falvakból meghallgatja és aki arra alkalmas, felvegye a bemerítkezendők sorába. Emellett jó volt

Majdnem két hét telt el azóta, hogy az utolsó bejegyzésemet közzé tettem. Azóta nem igazán volt időm arra, hogy az elektronikus naplóval foglalkozzak. Úgy gondoltam, hogy most egy kicsit írok arról ami is történt velem, velünk és köztünk. Szóval azzal fejeztem be az utolsó bejegyzésemet, hogy apósomékat várjuk Nagyváradról. Mindig kihívás a velük töltendő idő, természetesen jó értelembe. Ők még nem az Úr Jézus Krisztus gyermekei, ezért amikor csak találkozunk velük, mindig alkalom adódik arra, hogy Jézus Krisztust az életünkkel bemutassuk. Ők nem olyan otthon ülő típusú emberek. Szeretnek sétálni, menni és menni...Ezért hát ebben én is alkalmazkodtam. Mentem velük, és vezettem a kocsit. Elég sok helyre eljutottunk itt a környéken. Voltunk Tusnád fürdőn, Bálványoson, Poiana Brassóban, megálltunk kimondottan Brassóban is és hirtelen már nem is tudom megmondani merre jártunk. Emlékszem arra, hogy mennyire idegen volt nekik az, hogy egy megtért ember a vejük, és főleg az hogy lelkipásztor