A minap voltam feleségemmel együtt Sepsiszentgyörgyön, valami személyes ügyben. Miután befejeztük a dolgainkat elmentünk kedves szolga társamat, Kiss Zoltán testvéremet meglátogatni. Jó volt látni, hogy az Úr szemmel láthatólag felerősítette és felerősíti betegségéből. Csak egy bő fél órára mentünk, de több órán át beszélgettünk. Megosztottuk örömeinket és nehézségeinket egyaránt. A beszélgetésünk közben a kedves testvérem elmondott egy esetet, amikor az egyik fiatal lelkipásztor testvért meglátogatott egy idősebb szolga társa. A fiatal lelkipásztor elmondta, hogy milyen gondok vannak a gyülekezetben. Elmondta, hogy mennyire felemészti a gyülekezetben levő bajok és problémák. Erre az idősebb testvér a következőket mondta: Ne kínlódj, hanem szenvedj ! Idáig még nem is jutott eszembe azt, hogy lehet valamit kínlódásból és szenvedésből is tenni. A kínlódás inkább arra az emberi erőfeszítésre utal, amikor valaki a saját erejére, bölcsességére alapozván próbálja megoldani a kialakult problé