TE TANÍTASZ ENGEM AZ ÉLET ÖSVÉNYÉRE...

"De Isten ke gyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló ..." - 1Korinthus 15:10. "Meggyalázza a Teremtőt az a mód, ahogyan mi tehetetlenségünkről beszélünk. Elégtelen voltunk siratása Istent szidalmazza, mert azt jelenti, hogy nem vesz tudomást rólunk. Váljék szokásoddá annak a begyakorlása, hogy Isten előtt megvizsgálod mindazt, ami emberek előtt olyan alázatosnak hangzik, és akkor ijedten rájössz, milyen vakmerően szemtelenek az ilyen megállapítások: Ó, nem kellene azt mondanom, hogy megszentelődtem, nem vagyok én szent" . Mondd csak ki ezt Isten előtt, és ott azt jelentené: Uram, neked lehetetlen, hogy megszabadíts és megszentelj engem; vannak lehetőségeid, de nem az én számomra; annyi tökéletlenség van az agyamban és a testemben is, Uram, hogy ez lehetetlen". Talán az emberek fülének csodálatosan alázatosnak hangzik ez, de Isten előtt bizalmatlanság. És megfordítva: azok a dolgok, amelyek Isten előtt alázatról tanúskod

"Ami elromolhat, az előbb-utóbb el is romlik" szoktuk hallani ezt a rövid szlogent reklámokban, és más helyeken. Erről én is megbizonyosodtam az elmúlt napokban. Először a telefonom mondta fel a szolgálatot. Kémeren, édesapámnál a múlt héten elég volt egyszer leejtenem a telefonomat és utána többé nem tudtam a kijelzőn semmit sem felismerni. Itthon elmentem megérdeklődni, hogy mennyiért javitanák meg, de amikor meghallottam az árat 150 ron, akkor azonnal eldöntöttem, hogy inkább más lehetőséget keresek. Tegnap a laptopom "állt" le. Hiába, nem bírta a sok megpróbáltatást. Pedig úgy gondoltam, ha ilyen drága egy számítógép, amennyiért én vettem, akkor bizonyára bírja az "iramot". Azonban nem így történt. El is vittem a helyi márkaképviselethez, mivel még garancia alatt áll. Megnézték, és feltehetőleg az alaplap ment tönkre. Még jó, hogy garancia alatt van , mert most egy olyan alaplap ami a laptopomba kellene, 500 euróba kerülne. Ami inkább bosszantó az-az,

"Nem volt szabad elmondania, amit látott és hallott. Vannak dolgok, amikről nem kell beszélni másoknak, mert csak az Úrra és ránk tartoznak. Ennek ellenére a legtöbb dolgot el kell mondanunk, mivel maga Isten bízott meg ezzel minket" - ez idézet a ma reggeli áhítatban olvasható (2Korinthus 12:1-10). Édesapámmal együtt olvastuk el ezeket az igéket korán reggel, mivel egy napot Kémeren tölthettem. Elkezdtünk beszélgetni arról, hogy mit lehet, vagy mit nem lehet, vagy kell embereknek elmondani. Nem tudom, hogy másnak feltűnik-e de mi általában arról szeretünk beszélni, amiről nem igazán kellene: különböző saját megtapasztalásokról amelyeket hallva mások elcsodálkoznak, és néha e megtapasztalások miatt többre tartanak minket annál, mint amilyenek tulajdonképpen vagyunk. Aztán szeretünk beszélni mások életéről. Nagyon könnyen beleesik az ember abba, hogy mások életével foglalkozik, akár szóban is. Észre sem veszi és már olyat mondott, aminek súlyos következményei lehetnek - rossz

Istennek egy komoly embere m ondta a következő megállapítást: Egy lélekkel teljes igehirdeté s felér 1000 olyan igehirdetéssel, a mely rutinból, megszokásból, vagy kötelezettségből hangzik el. Szombaton, a tavalyi év után újból meglett tartva a Székelyföldi Férfikonferencia, amelynek a Hargitai Keresztyén Központ adott helyett. Elég szép számmal jöttek a férfi testvérek. A konferencia mottója: Oszlopok Isten templomában - Jel 3:12. Személy szerint a délelőtti alkalmon tudtam részt venni, mivel délután három órakor Nagyvárad fele vettem az irányt. A délelőtti alkalmon Kiss Zoltán lp. testvér tartott egy előadást a Szolgálat és annak felelőssége címmel. Megfogott testvérünk szolgálata közt többek között az a kijelentése, hogy a mai világban nagyon sok a szolgáltatás, amelyben viszont nincs sok szolgálat. Egy olyan világot élünk, amelyben az egymás felé való szolgálatnak nem igazán van, jelentősége. A szolgálat nem egy közkedvelt téma. Az uraskodás, a kényelmesség annál inkább. Azonban

Nagyon hamar múlnak a napok. Már megint eltelt egy hét. Vasárnap délelőtt a Kovásznai gyülekezetben szolgáltam ahol úrvacsorai alkalmunk is volt. A Filippi 2:5-8 verseiből szolgáltam. Mostanában Krisztus személyével és nagyságával foglalkozunk vasárnapról vasárnapra. Most, mint megalázkodott közbenjáróként láthattuk meg drága Megváltónkat. Egy történetet olvastam e témával kapcsolatban. Volt egy kis fiú, akit Bobbynak neveztek. Értelmileg egy kicsit fogyatékosabb volt a többiekhez képest, de nem annyira, hogy nem járhatott volna rendesen a többiekkel az iskolába. Sajnos az osztálytársai mindig kicsúfolták érdekes beszéde, nézése miatt. Az iskolából hazafele, az édesanyja lesve őt az ablakon keresztül, látta, ahogy minden alkalommal utolsóként kullog hazafele egyes - egyedül. Az egyik nap Bobby izgatottan érkezett haza, mivel a tanító meghagyta az osztálynak, hogy mindenki készítsen a következő hétre valakinek az osztályba egy szép kis ajándékot. Szeretnék mindenkinek egy kis ajándékot