Van már két hete is annak, hogy Vass Gergely testvér megkért arra, hogy egy cikket írjak az "Üdvüzenet" keresztyén folyóiratunkba. Két hét késéssel ez megtörtént, és úgy gondoltam, hogy a blogomba is megjelentetem a cikket, azért ha valaki nem olvasná az Üdvüzenetet. Szóval itt van: „És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel”. Az első keresztyének mindennap találkoztak együtt, amikor is ápolták az egymással és az Úrral való közösségüket. Nem volt az túlzás? Nem volt unalmas? Úgy látjuk Isten igéjéből, hogy ez természetes volt. Az istentiszteleteken való részvétel témája már régóta foglakoztat engem, talán azért is mert lelkipásztorként egy olyan betegséget látok közösségeinkben (mellesleg biztos vagyok abban, hogy nem csak én látom ezt), amelyből sürgősen meg kell térnünk Istenhez A kommunizmus nyomására nem volt nagy szabadságunk arra nézve, hogy az Úr Jézus Kris