TE TANÍTASZ ENGEM AZ ÉLET ÖSVÉNYÉRE...

AZ IGAZ EMBER (Ézsaiás 32:12) Ézsaiás próféta Istennek olyan szolgája volt, akinek nem volt mindegy az, hogy mi van a népével. Mindannyiszor, amikor Isten üzenetét átadta, úgy látjuk, hogy átélte az üzenet jelentőségét. Egy olyan prófétája volt Istennek, akiben ott lángolt az Isten és népe iránti szeretet. Prófétai szolgálata korántsem volt könnyű, hiszen egy olyan korszakban, és közegben élt, amikor Isten népe elhajlott Urától és Teremtőjétől. A 32 és 33 részben Ézsaiás egy eljövendő ideális állapotra tekint, várakozásteljesen. A körülmények azonban nem sok jóval kecsegtettek. Az önelégült, gondtalan nép szembe kellet, nézzen azzal a ténnyel (32:9-10), hogy a pusztító ellenség, támadásra készül (33:1). A diplomácia kudarcba fulladt, és a nép vezetői tehetetlenekké váltak (33:7-8). Ezékiás király még egy utolsó kétségbeesett erőfeszítést tesz, új adót ír ki a nép fele, mivel a kincstár vagyonával kívánta lefizetni Szanhérib, asszíriai királyt, hogy nehogy seregével megtámadja a zsi

Isten irgalmából a hétvégét már itthon, Kovásznán tölthettük együtt kislányunkkal. Így egész a család! A vasárnap délelőtti istentiszteleten a 2Mózes 19:20 verséből szolgáltam:   "Leszállt tehát az Úr a Siani-hegyre, a hegy csúcsára, és fölhívta az Úr Mózest a hegy csúcsára. Mózes fölment" . Nem ez volt az első alkalom, amikor az Úr a hegyen beszélt Mózessel.  - Szolgálata kezdete és a vége is hegyen történt - Hegyen látta meg az égő csipkebokrot, ahol Istennel találkozott - Hegyen kapta meg a tízparancsolatot  - Hegyen kapta meg a Szentsátor építésének pontos adatait.    Tehát, a "hegy" Mózes életében fontos szerepet játszott. Meghatározta egész életét. Ez alkalmak során, Mózes nagyon közeli és különleges közösségben lehetett Istennel. Mindenhol kapcsolatban lehetünk az Úrral. Az iskolában, a munkahelyen, mezőn, vagy éppen a mindennapi vásárolgatások közepette. Jézus Krisztus azonban arra tanította tanítványait, hogy amikor imádkoznak, akkor menjenek be a belső sz

Isten kegyelméből tegnap megérkeztünk Nagyváradra. A kislányunkért jöttünk, aki mind Kémeren és mind Nagyváradon eltöltött két - két hetet. Most már ideje "haza vinni". Ma, feleségemmel együtt átmentünk Békéscsabára, ahol igencsak meleget, ugyanakkor kicsivel később hirtelen jött és ugyanolyan hirtelen ment záport fogtunk ki. A további napokat is az Úr kegyelmében kívánjuk eltölteni akár itt Nagyváradon, akár Kémeren. Az Úr kegyelmes!

AMELYEK MEGHÁTRÁLÁSRA KÉSZTETHETNEK… (Zsidók 12:12-15) „Két béka kényelmesen élt egy hűvös tóban mindaddig, amíg a tejes ember véletlenül ki nem merítette őket egy vödörrel, és vizet a tejbe öntötte, hogy ezzel is növelje a jövedelmét. A békák meglepetéssel fedezték föl az új környezetet, ami nem volt megfelelő, hogy benne, életben maradjanak. Ezért gyorsan a felszínre úsztak, és egy sötét helyen találták magukat. Egyikük feladta és így szólt: “Jobb, ha beletörődünk, és lemerülünk a mélybe, úgy sincs haszna, ha rugdalódzunk tovább.” A másik ezt mondta: “Nem így van! Rugdalódzunk, ameddig csak tudunk, és meglátjuk, mi lesz belőle. Talán a dolgok hamarosan jobbra fordulnak.” Az egyik béka föladta a küzdelmet, és lement a folyadék aljára. A másik tovább úszkált, és amikor a tejes ember reggel fölkelt és kinyitotta a kannát, ott látta a békát egy vajdarab tetején”  Mi a könnyebb feladni, vagy tovább menni, még akkor is, ha a pillanatnyi helyzet kilátástalan? Nem azért hívott el minket az