TE TANÍTASZ ENGEM AZ ÉLET ÖSVÉNYÉRE...

2010. november 24-én délután 2 óra körül az Úrhoz költözött Vékás Zoltán testvérünk, a szatmárnémeti gyülekezet lelkipásztora. Testvérünk hosszú betegsége után megnyugodott az Úr karjaiban. Hálaadó istentisztelet lesz Vékás Zoltán emlékére a Szatmárnémeti Baptista Imaháznál péntek este 19 óra 30 perctől. A temetés november 27-én szombaton 13 órai kezdettel lesz a Rodnei (Magyar) utcai görög katolikus temetőben. Imádkozzunk, hogy az Úr vigasztalja meg a gyászolókat! Kovács József

Ma délelőtt egy kis időt szántunk a feleségemmel arra, hogy kimenjünk a szabadba sétálni. Nagyon jó volt ez az alkalom, még akkor is, ha közben borús volt az idő. A mindennapi rohanás mellett kellenek az ilyen alkalmak. Néhány fényképet is készítettünk.  Azt nem mondhatjuk, hogy arra jártunk ahol a madár sem jár Gyönyörű táj tárult elénk Amikor hazaérkeztünk, olvasva a leveleimet, hírt kaptam arról, hogy Vékás Zoltán testvérünk az Úrhoz költözött. Az Úr vigasztalja meg a gyászoló családot és minden kedves hozzátartozót.

A mai nap egy kicsit szabadabb az elmúlt napokhoz képest, így hát rá szántam magam, hogy néhány sort írjak a blogomba. A múlt héten megtörtént Karcsi testvérünk menyének a temetése katolikus szertartás szerint. Zabolán kezdődött a háznál az alkalom, majd Gelencén folytatódott, ahová tulajdonképpen temették az elhunytat. Gelence Kovásznától vagy 20 km van. Ahhoz képest csendes temetés volt egy két momentumot kivéve. Nagyon sokan voltak jelen, nagyjából 300 körüli ember. A testvéreinket az Úrban, akik érintettek a gyászban a Kovásznai gyülekezettel együtt megpróbáljuk továbbra is "körülölelni", bátorítani, és segíteni. Ez egy nagy próba számukra, de ugyanakkor Isten kezében eszköz is arra nézve, hogy a nem hívő hozzátartozókat is megszólítsa.  A hétvégén Urunk áldását tapasztalhattuk, mind a szombaton megtartott ifjúsági alkalmon, mind pedig a vasárnapi alkalmainkon. Az ifi alkalmon beszélgettünk arról, hogy kiket is ajánlanánk az Ifjúsági Szövetség vezetőségébe. Két dolgot sz

Néhány fényképet teszek fel a blogomba arról a balesetről, amely Budi Károly testvérrel és rokonaival történt szerda reggel Lengyelországban. Megrázó képek, ezért ha valakit felzavarna, inkább ne nézze meg. Nem fűzök hozzá semmi magyarázatot. A képek önmagukért beszélnek.  

A múlt hetem eléggé zsúfolt volt. Nincs ez másképp ezen a héten sem. Szóval, a múlt héten Aradról Nagyváradra mentem még Vasárnap este. Hétfőn egy kicsit pihentem, aztán másnap reggel apósomékkal Békéscsabára mentem. Félig magán, félig pedig rokoni látogatás céljából. A feleségem nagynénjét is meglátogattuk, akinek rossz indulatú daganata volt. Nagyon rossz állapotba volt akkor. Sajnos, az elmúlt vasárnap délben kaptuk a hírt, hogy meghalt. Az ember élete valóban hasonlít a fűre. Egyik nap még ott van, és beszélget vele az ember, a másik nap már jó formán nincs nyoma. Aznap délutánra vissza is értem Nagyváradra, ahol még Pardi Félix testvéremmel találkoztunk egy jó beszélgetés erejéig. Másnap Kémerre mentem, hogy édesapámat meglátogassam. Ott a gyülekezet esti istentiszteletének alkalmából szolgáltam igehirdetéssel. Itt szeretném mondani "zárójelbe", sajnálom, hogy nem tudtam most Krasznára eljutni kedves testvéremhez, Kiss Zoltán lelkipásztorhoz. Ha Isten megengedi, akkor e