TE TANÍTASZ ENGEM AZ ÉLET ÖSVÉNYÉRE...

Ma este ifjúsági óránk volt 17 órai kezdettel. Nagyon szeretem ezeket az alkalmakat, mivel jó beszélgetéseink alakulnak, és az Úr formál minket. Néhány hete (vagy három hónapja) a Jelenések könyvének tanulmányozásával foglalkozunk. Az elmúlt, és a mai alkalommal a 4-ik résszel foglalkoztunk. Eme résszel kapcsolatban pedig Isten imádatával, dicséretével, hiszen az egész 4, sőt még az 5 rész is Isten imádatával foglalkozik. Igazán fontos téma. Milyen kell legyen Isten imádata, tisztelete az életünkben, illetve gyülekezeti istentiszteleteinken. Sajnos, sok negatív példa van előttünk. Mivel nem akarok másokról beszélni, hadd osszam meg, hogy mit vettünk észre a 4 rész alapján. Néhány fontos igazságot emelek ki. 1. Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy kit imádunk. Érdekes megfigyelnünk, hogy János apostol milyen hasonlatokat használt arra, hogy leírja Isten ábrázatát, és a trónt: jáspis, sárdius, szivárvány, smaragd. A mennyei királyi széken ülő ábrázata oly csodálatos, amelynek leí

Ezeket a szavakat az Úr Jézus Krisztus a Filadelfiai gyülekezetnek üzente tanítványa, János apostol által (Jel 3:8). Többször megtapasztaltam az eddigi hívő életem során, hogy azok az áldott lehetőségek, amelyeket az Úr ad, és Ő készít elő. Isten akarata szerint élni. Ezzel a témával kapcsolatban van egy tanulmány, amelyet még akkor vettem át, amikor Nagyváradon éltem, és az 1-es számú Magyar Baptista gyülekezetben voltam tag. Simon József testvér kezdte el ezt a sorozatot, azokkal akik a csütörtöki istentisztelet után még szántak időt erre. Szóval, a könyv címe: Experiencing God - Henry T. Blackbaby és Claude V. King. Ez a könyv az Istennel való kapcsolatra fektette a fő hangsúlyt, amely szeretetre kell épüljön, és nem megszokásból, vagy kötelezettségből. Ha ilyen kapcsolatba vagyok az Úrral, akkor Ő megmutatja azt, hogy hol munkálkodik, és felajánlja, hogy csatlakozzak Hozzá. Nagyon jó alkalmak voltak azok az életemben. Egyre inkább az a vágyam, hogy ne haladjak az árral, és ide - od

A múltkorában beszélgettem egy kedves testvéremmel a Úrban, nem rossz szándékból, megjegyezte hogy ha tehetné legszívesebben beszüntetné minden lelkipásztor blogját. Megindokolta azt, hogy miért. Szerinte sokan a blogokban olyan véleményeket, megjegyzéseket, információkat tesznek közzé amelyek direkt, vagy indirekt módon lejáratnak egyeseket. Ezek nem hoznak Krisztus nevére dicsőséget, hanem ellenkezőleg. Sajnos, sok esetben igaza van kedves testvéremnek, amely engem is arra késztet, hogy még inkább mérlegre tegyem azt amit írok, megosztok másokkal. Valós veszély az, hogy egy blogban az ember először is önmagát emelje ki: azt amit tesz, vagy ahogyan tesz, végez dolgokat. Aztán valós veszély az, amikor a blog író meggondolatlanul formál véleményt valamiről, amelyet a világhálóra közzé tesz. Szeretném, hogy bejegyzéseim, építőek legyenek az olvasók számára, és egyedül Istent dicsérnék. A most következő néhány mondatban arról szeretnék írni, azok számára, akik imádkoznak értünk, hogy az e