Sajnos szomorú hírrel kell kezdjem a bejegyzésemet! A múlt vasárnap este 20 óra körül egyszer csak nagy kopogásra lettem figyelmes. Egy fiatal ember volt. A nevét nem tudom, de már láttam a városban. Nagy izgatottan kérdezte, hogy tudom-e Szakács Annamária mobil telefonszámát. Nem volt meg nekem, és már gondoltam, hogy a beszélgetésünknek vége, amikor rákérdeztem, hogy miért is keresi Annamáriát. Azért, mert ég a ház uk! Megdöbbenten álltam, de hamar eszembe jutott, hogy a fiatalok még a gyülekezetben voltak, énekór Ennyi maradt a kis konyhából és a színből! án. Ott volt a feleségem is, és Annamária. Felcsörgettem a feleségemet, de semmi válasz. Lemerült az akkuja, mint később megtudtam. Akkor eszembe jutott, hogy a karmesterünknek, Knott Ferenc testvérünknek is van telefonszáma. Őt is felcsengettem, és közöltem vele a rossz hírt, és mondtam, hogy mihamarább menjenek a helyszínre. Én is rövidesen odaértem. Szörnyű látvány fogadott, három tűzoltó, két rendőrautó, füst, tűz ...stb. Kno...