Krisztus feltámadásának emlékünnepén egyszerre van szívünkben hála azért mert élő Megváltónk van, akit a halál nem tudott foglyul ejteni. Ezzel egy időben ugyanakkor ünnepi istentiszteleteinkben arra igyekszünk, hogy minden szép és jól működjön: az énekek, zeneszámok, versek és a sok-sok különféle szolgálatok. Ez nem rossz, sőt, el is várható az Úr népétől az, hogy minden időben a legjobbat, legszebbet adja Istennek. A kérdés ami foglalkoztat mégis: mit eredményeznek bennünk ezen az ünnepen mindazok amelyeket hallunk és látunk? Eszembe jut az Emmausi tanítványokkal kapcsolatos történet. Szomorúan ment a két tanítvány Jeruzsálemből hazafele. Mély hatást hagyott rajtuk mindaz, amit láttak a golgota hegyén. Megfeszítették Mesterüket, Aki nem védekezett, Aki nem szállott le a keresztről, Aki szenvedett és meghalt! Nem gondolták, hogy ez fog történni. Abban bíztak, sok más tanítvánnyal együtt, hogy Krisztus erős hatalommal szabadítja meg őket az idegen uralom alól. Nem így tö