Először is minden olvasómnak Istentől Megáldott Új Évet kívánok!
Most van egy kis szabad időm, és úgy gondoltam kihasználom ezt arra, hogy egy két gondolatot leírjak az ünnepekkel kapcsolatban. Kezdem először Szentestével. Isten kegyelméből áldott alkalmunk lehetett a gyülekezetben, itt Kovásznán. Jó volt arra figyelnünk, és emlékeznünk, hogy Isten az Ő szeretete folytán miként hagyta ott a dicsőséget, és miként született meg erre a földre. Királyi jövetel volt, de sajnos mégsem fogatták Őt úgy mint
királyt. A gyermekek, és testvérek is szolgáltak ezen az estén. Az alkalom végén az Úr gondviselése folytán, valamint külföldi testvéreink szeretete által cipődobozos ajándékokat oszthattunk ki a gyermekeknek, amelyeknek persze nagyon örültek. (Közben azon gondolkodtam és gondolkodom, hogy lassan jó lenne, ha most már nemcsak várnánk, hanem adnánk is ajándékokat, úgy amint ezt teszik a többi külföldi testvéreink). Az istentisztelet után mindenki haza ment, azonban a napnak még itt nem ért véget. Én sajnos lebetegettem, és a szemem begyulladt, a hangom lassan elment és a nap további részét az ágyban töltöttem. A fiatalok azonban, a feleségemmel és kislányommal együtt megbészélték, hogy ki mennek az utcára és meglátogatják a gyülekezet tagjait, elénekelve egy-egy karácsonyi éneket. Nálunk történt a gyülekezés, és egy kid idő után, én voltam az első, aki meghallgathattam az egyik csodálatos éneket: Magasztaljuk Istenünket ... Nem voltam jól fizikailag egyáltalán, de mégis oda mentem valahogy az ablakunkhoz, és kínyitva láttam, hogy a kedves testvéreim rólam sem feledkeztek meg. Zengett az ének, és láttam, ahogy a szomszédok az ablakon keresztűl leskelődtek, mások lekapcsolva a villanyt a szobájukba úgy mentek az ablakhoz közel, hallgatva az énekben és igeversekben elmondott örömüzenetet: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen. Ezután én visszafeküdtem, és valamikor éjjel kettő fele érkezett haza a családom, és sok áldásról szémoltak be.
Fiatalok a szolgálat közben - Szörcsén
Másnapra az Úr jósága folytán felkelhettem az ágyból, és szolgálhattam az Úr igéjéből. Délután a Szörcsei gyülekezetbe mentem, ahová elkísértek a fiatalok. Jó volt velük szolgálni. Pontosabban ők szolgáltak én hallgattam, mert az igehirdetésre tartogattam a hangomat. A végén itt is kiosztottunk néhány ajándékcsomagot. Ezután visszamentünk Kovásznára, ahol nagy segítséget jelentett számomra, az hogy A. Levente, aki az Alege Viata missziós szervezet munkatársa elvállalta az igehirdetés szolgálatát.
Albu Levente - missziómunkás
gy munkatársat találtunk itt Székelyföldön, hanem barátot és imatársat is. Az Úr áldja meg őt, kedves családjával és a gyülekezettel együtt.
Az 2008-as év utolsó napjának, utolsó óráit, a Kovásznai gyülekezettel együtt töltöttük el. Jó volt még az év utolsó napján is ahhoz, jönni, aki így kiáltott fel egy alkalommal, az egyik neves ünnep utolsó napján: Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék. Ezután közösen, megnéztük azt a fénykép albumot, kivetítve, amelyet készítettem. A fényképalbumban, a 2005-től napjainkig készült fényképek voltak láthatóak, amelyek a gyülekezeti életünk különböző tevékenységeit örökítették meg. A végén valóban elmondhattuk azt, hogy Ében-Háézer .... Mindeddig megsegített minket az Úr! Ezután kedves Fejér testvérünk felolvasott egy igeszakaszt a Bibliából, és imádkozva léphettük át az Új évet. A közöz vacsora után, lassan befejeztük az együtt létünket, és éjjel 2 óra fele mindenki haza ment.
A tegnapi napon Szörcsén szolgáltam délután, és a délutáni istentiszteletre visszaértem Kovásznára, ahol ismét A. Levente misszió munkás szolgált. Este, meghívtuk a fiatalokat hozzánk, és jó volt közösségben lenni együtt.
A mai napon az Úr jelenlétében próbálunk csendben lenni , és lassan már a Vasárnapra és az imahétre készülve nézünk előre. Ma este ifjúsági óránk lesz, remélem, hogy az Úr áldása lesz rajtunk.
Tegnap délután a következő igeverset olvastam fel a gyülekezetben: Az Úr, ő az, a ki előtted megy, ő lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj! - 5Mózes 31:8. Erre az ígéretre ráálva nézünk előre azokra az eseményekre amelyek ránk várnak ebben az évben. Az Úr jelenléte megnyugtató, bátorságot adó, és szent életet követelő. Teljesüljön be ez ígéret az életünkben ez évben!
A Szentesti alkalom végén
királyt. A gyermekek, és testvérek is szolgáltak ezen az estén. Az alkalom végén az Úr gondviselése folytán, valamint külföldi testvéreink szeretete által cipődobozos ajándékokat oszthattunk ki a gyermekeknek, amelyeknek persze nagyon örültek. (Közben azon gondolkodtam és gondolkodom, hogy lassan jó lenne, ha most már nemcsak várnánk, hanem adnánk is ajándékokat, úgy amint ezt teszik a többi külföldi testvéreink). Az istentisztelet után mindenki haza ment, azonban a napnak még itt nem ért véget. Én sajnos lebetegettem, és a szemem begyulladt, a hangom lassan elment és a nap további részét az ágyban töltöttem. A fiatalok azonban, a feleségemmel és kislányommal együtt megbészélték, hogy ki mennek az utcára és meglátogatják a gyülekezet tagjait, elénekelve egy-egy karácsonyi éneket. Nálunk történt a gyülekezés, és egy kid idő után, én voltam az első, aki meghallgathattam az egyik csodálatos éneket: Magasztaljuk Istenünket ... Nem voltam jól fizikailag egyáltalán, de mégis oda mentem valahogy az ablakunkhoz, és kínyitva láttam, hogy a kedves testvéreim rólam sem feledkeztek meg. Zengett az ének, és láttam, ahogy a szomszédok az ablakon keresztűl leskelődtek, mások lekapcsolva a villanyt a szobájukba úgy mentek az ablakhoz közel, hallgatva az énekben és igeversekben elmondott örömüzenetet: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen. Ezután én visszafeküdtem, és valamikor éjjel kettő fele érkezett haza a családom, és sok áldásról szémoltak be.
Fiatalok a szolgálat közben - SzörcsénMásnapra az Úr jósága folytán felkelhettem az ágyból, és szolgálhattam az Úr igéjéből. Délután a Szörcsei gyülekezetbe mentem, ahová elkísértek a fiatalok. Jó volt velük szolgálni. Pontosabban ők szolgáltak én hallgattam, mert az igehirdetésre tartogattam a hangomat. A végén itt is kiosztottunk néhány ajándékcsomagot. Ezután visszamentünk Kovásznára, ahol nagy segítséget jelentett számomra, az hogy A. Levente, aki az Alege Viata missziós szervezet munkatársa elvállalta az igehirdetés szolgálatát.
Albu Levente - missziómunkásAz ünnep második napján Kiss Zoltán lelkipászot testvérem jött át, családjával a szomszédból, Sepsiszengyörgyről, hogy együtt legyünk délelőtt az Úr ház
Kiss Zoltán és kedves családja
Kiss Zoltán és kedves családjaában. Délután Tamásfalvára, utána pedig Kézdivásárhelyre mentünk át a fiatalokkal, és egy Zabolai házaspárral. Isten kegyelméből áldott alkalmaink lehettek mindkét helyen. Kézdivásárhelyen az istentisztelet végén, megismerkedtem egy bizonyos Csaba úrral, a Csabák összetalálkoztak, akivel beszélgettünk, és aki egyenlőre a Jógába kereste, és még most keresi az életének értelmét. A beszélgetésünknek summája ez volt: Nem volt véletlen, hogy ő aznap este eljött az istentiszteletre. Ezt ő ismerte be, de én is remélem, hogy az Úr a helyes útra vezetheti azt az embert. Az alkalom végén, Ver
Annamária - Tamásfalván
Annamária - Tamásfalváness Bálint testvérék láttak vendégül minket. Nagy szeretetre, és hitre utalt ez a lépésük, mivel több mint tizenöten jöttünk el Kovásznáról. Az Úr jutalmazza meg őket gazdagon fáradozásuk miatt.
Pillanatkép Kézdivásárhelyen
Pillanatkép KézdivásárhelyenVasárnap, vagyis december 28-án Gyergyószentmiklósra mentünk a családommal, és Knott Ferenc testvéremmel és Norbi nevezetű fiával. Novák Zsolt testvérem misszionáriussá való avatása miatt mentünk Gyergyóba. Nagyon örültem annak a hírnek, amikor meghallottam, hogy az Úr még itt akarja látni őket, hiszen kedves testvérünk, amikor ideköltözött a családjával Magyarországról, kérdezésünkre azt mondta, hogy egyenlőre csak egy évre jöttek. Nem tudták, hogy miként lesz tovább. Az Úr azonban meghosszabbította az itt tartózkodásukat, és remélem, hogy nagyon sok időre. Kedves testvéremben, nem csak e
Novák Zsolt testvérünk felavatása
Novák Zsolt testvérünk felavatásagy munkatársat találtunk itt Székelyföldön, hanem barátot és imatársat is. Az Úr áldja meg őt, kedves családjával és a gyülekezettel együtt.
Az 2008-as év utolsó napjának, utolsó óráit, a Kovásznai gyülekezettel együtt töltöttük el. Jó volt még az év utolsó napján is ahhoz, jönni, aki így kiáltott fel egy alkalommal, az egyik neves ünnep utolsó napján: Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék. Ezután közösen, megnéztük azt a fénykép albumot, kivetítve, amelyet készítettem. A fényképalbumban, a 2005-től napjainkig készült fényképek voltak láthatóak, amelyek a gyülekezeti életünk különböző tevékenységeit örökítették meg. A végén valóban elmondhattuk azt, hogy Ében-Háézer .... Mindeddig megsegített minket az Úr! Ezután kedves Fejér testvérünk felolvasott egy igeszakaszt a Bibliából, és imádkozva léphettük át az Új évet. A közöz vacsora után, lassan befejeztük az együtt létünket, és éjjel 2 óra fele mindenki haza ment.
A tegnapi napon Szörcsén szolgáltam délután, és a délutáni istentiszteletre visszaértem Kovásznára, ahol ismét A. Levente misszió munkás szolgált. Este, meghívtuk a fiatalokat hozzánk, és jó volt közösségben lenni együtt.
A mai napon az Úr jelenlétében próbálunk csendben lenni , és lassan már a Vasárnapra és az imahétre készülve nézünk előre. Ma este ifjúsági óránk lesz, remélem, hogy az Úr áldása lesz rajtunk.
Tegnap délután a következő igeverset olvastam fel a gyülekezetben: Az Úr, ő az, a ki előtted megy, ő lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj! - 5Mózes 31:8. Erre az ígéretre ráálva nézünk előre azokra az eseményekre amelyek ránk várnak ebben az évben. Az Úr jelenléte megnyugtató, bátorságot adó, és szent életet követelő. Teljesüljön be ez ígéret az életünkben ez évben!
Megjegyzések