TE TANÍTASZ ENGEM AZ ÉLET ÖSVÉNYÉRE...

Nem felejtettem el azt a témát, amelyet egy pár napja kezdtem el "kutatgatni", felhasználva Oláh Liviu testvér az imádkozásról szóló könyvét. Többek között egy hasonló témájú könyvben olvastam Andrew Murray megfogalmazását az imádkozás fontosságáról: Isten munkálkodása elválaszthatatlanul kapcsolódik a mi kérésünkhöz (...) Csak közbenjárás által hozható le az az erő a mennyből, amely képessé teszi az egyházat arra, hogy legyőzze a világot" - (Andrew Murray: The Ministry of Intercessory Prayer /A Közbenjáró imádság szolgálata/. Szóval tovább folytatom Liviu testvér könyvéből az idézeteket: "Az Úr Jézus mindegyik apostolért külön imádkozott. Péternek ezt mondta: „Simon! Simon! Ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited” (Lukács 22:31-32). Innen következik, hogy az Úr Jézus sokkal inkább hitt az imádságának hatásában, mint az általa hirdetett szavak hatalmában. Azért mondom ezt, mivel Jézus mi

Hogyan tegyünk tönkre egy imaközösséget, imaórát! Íme, 10 ötlet, amely gyakorlása által bármely gyülekezet közösségi imaélete meddővé válik. Igen, a te gyülekezeted is gyengévé, és lelkileg tehetetlenné válhat! Csak kövesd ezt a 10 lépést, és a prédikáció erőtlenné lesz, a tagok élete többé már nem fog hatást gyakorolni a külvilágra, és az egyház alig lesz megkülönböztethető a világtól. 1. Ne gyere el! Semmi sem ássa alá oly hatékonyan az imaközösséget, mint az otthonmaradó emberek. A kifogásol¬ható indok miatt hiányzó ember, számos dolgot ér el egyszerre. Először is, meg¬fosztja a megjelent személyeket jelenléte és imája bátorításától. Másodszor, ha a nemjárás szokássá válik, azok, akik eddig lelkiismeretesen jártak elcsüggednek, és megkérdezik majd maguktól, hogy nekik miért is kell ezzel bajlódniuk, ha mások nem teszik. Harmadszor, ennek hatása lesz a következő generációra is. A gyerekek hamar meg fogják tanulni szüleiktől, hogy az imaközösség legjobb esetben is csak egy fakultatív

A múlt alkalommal jegyezte meg valaki, hogy rendszeresen olvassa a bejegyzéseimet ( már ha vannak") csak a számítógépének monitorán a bloggom túl sötét színű. Feltehetőleg a gép videokártyája valamint a monitor színeinek beállítása is közrejátszhat ebben. Azonban megpróbáltam egy kicsit változtatni a bloggom külső megjelenésén. Remélem ezzel segíthettem. Isten kegyelméből február 19 este a Bölöni Baptista gyülekezetben lehettem, ahol Krisztus evangéliumát hirdethettem. Győrfi Tóbiás testvérem a meghívott lelkipásztor abban a körzetben. Ahhoz képest, hogy az első nap volt az evangelizáló alkalomból, elég sokan eljöttek a faluból. A kis gyülekezet megtelt. Az alkalom alatt a Baróti, Bibarcfalci és a helyi gyülekezet ifjúsága közül énekeltek és tettek bizonyságot a megtérésükről. Mindig szeretem azokat a bizonyságtevéseket hallgatni, ahol az egyén őszintén, és egyszerűen elmondja azt, hogy milyen volt az élete Krisztus nélkül, hogyan találta Jézus Krisztusra, és utána miben változot

Miközben egy kis pihenő közben a Tamásfalvi gyülekezetbe készültem a következő ének jutott eszembe: 1. Légy mindhalálig hű, Mint az Üdvözítő; A szenvedésben is maradj Sziklaszilárd hitű! 2. Beszéde megmarad, Mint Tőle vetted azt, Úgy tartsd meg; és próbákon át Megtart majd hű Urad! 3. A hős nem lát halált, Fönt nyer fehér ruhát; Megvallja az Atya előtt Krisztus a hű szolgát. 4. Ki mindvégig híven Küzd győzedelmesen, Annak, hol Élet fája áll, Örök gyümölcs terem. 5. Arra, ki hűn megáll, Elrejtett manna vár; Fehér kövecskén új nevet A győzelmes talál. 6. Légy hűséges, tehát, Őrizd Urad szavát, És átadja a Hív s Igaz Az életkoronát. A drága jó Atyánk adja, hogy valóban hűségesen és kitartóan kövessük őt minden napon!

Kedves testvéreim, úgy gondoltam, hogy az utólag említett témát folytatom, és részletek fordítok le Olah Livi testvér könyvéből. Ami engem illet, mélyen elgondolkoztatnak a könyvben olvasható igazságok, és szeretném őszinte szívvel azt, hogy ne a szám, hanem inkább a térdem kopjon. "Előszó". Úgy vélem, hogy a keresztyén élet területén semmi nem volt úgy elhanyagolva mint az imádkozás. Lehet, hogy ezen szavakat olvasva, valaki nem ért ezzel együtt: Hogy? Én szoktam imádkozni, napjában többször is: felkelésénél, az evés előtt, lefekvéskor ... Azonban imádkozó életnek lehet-e nevezni azt a 2-3 percet napjában, amikor valaki sietve imádkozik állva vagy térdelve, félve attól, hogy a munkahelyéről elkésik, vagy félve attól, hogy az ennivalója kihűl? Nem, semmiképpen nem! Ezt nem lehet imádkozó életnek nevezni. Mivel az Úr Jézus a mi példánk minden tekintetben, Őt szeretném példaképként állítani az imádkozó élettel kapcsolatban. Krisztus naponta, több órát töltött imádságban. Az Úr

A minap jutott a kezembe egy rövid időre Oláh Liviu testvér egyik kis könyve amelynek címe: Importanta Rugaciunii. Úgy gondolom, hogy másoknak is a kezébe akadt ez az írás, de engedjétek meg, hogy az előszót idézzem ebből a kis könyvből: "Megvagyok győződve arról, hogy ami az anyagi világban atomenergia ,az a szellemi világban az imádság. A hitből jövő imádság által kapunk örök életet és növekszünk Krisztus hasonlatosságában, amely a bűneinkből való megmentés legfőbb célja. Imádság által, nyomjuk meg a menny gombjait, amely által az Úr Jézus Krisztus áldozata hatással lesz a világon élő több milliárd ember számára. Az Úr Jézus Krisztus szavai: "És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek" meg kell győzzön minket az imádkozás fontosságáról. Azért imádkozom a szívemben, hogy sok millió lélek a nemzetünkből és több száz millió ember a világon, gyakorolja a naponkénti imádságot hittel párosítva saját mag