"A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is" (Jelenések 22:11) . Az utóbbi hetekben nem jutottam, úgy a számítógépem elé, hogy tudtam volna időt szánni nyugodtan az internetes naplóm tovább vezetésére. Sok gondolat forog bennem. Ezek közül próbálok megosztani egyet. A fent idézett igeverset nem kívánom magyarázni. Nem exegetikai tanulmányt kívánok folytatni. Inkább arra szeretnék utalni, hogy sajnos nagyon sokan a hívő emberek közül kettős életet próbálnak élni. Megdöbbent, jobban mondva elszomorít, amikor egy "hívő" ember jelleme, hétköznapi viselkedése, beszéde köszönő viszonyban sincs Krisztussal. Próbál egy kicsit Krisztusnak is élni, azonban az igazságtalanság, fertelmesség is igen vonzó számára. Próbálok azon gondolkodni, hogy mi a jó ebben a fajta életben? Egyáltalán élet az ilyen? Tovább folytatva a gondolat menetet, egy IGA