Krisztusért égő szív...

   Krisztus feltámadásának emlékünnepén egyszerre van szívünkben hála azért mert élő Megváltónk van, akit a halál nem tudott foglyul ejteni. Ezzel egy időben ugyanakkor ünnepi istentiszteleteinkben arra igyekszünk, hogy minden szép és jól működjön: az énekek, zeneszámok, versek és a sok-sok különféle szolgálatok. Ez nem rossz, sőt, el is várható az Úr népétől az, hogy minden időben a legjobbat, legszebbet adja Istennek. A kérdés ami foglalkoztat mégis: mit eredményeznek bennünk ezen az ünnepen mindazok amelyeket hallunk és látunk? 
      Eszembe jut az Emmausi tanítványokkal kapcsolatos történet. Szomorúan ment a két tanítvány Jeruzsálemből hazafele. Mély hatást hagyott rajtuk mindaz, amit láttak a golgota hegyén. Megfeszítették Mesterüket, Aki nem védekezett, Aki nem szállott le a keresztről, Aki szenvedett és meghalt! Nem gondolták, hogy ez fog történni. Abban bíztak, sok más tanítvánnyal együtt, hogy Krisztus erős hatalommal szabadítja meg őket az idegen uralom alól. Nem így történt. Miközben csalódottan és szomorúan mentek az úton, Krisztus melléjük szegődött. Nem ismerték fel. Azonban elgondolkoztatott a napokban az, amit a tanítványok egymásnak mondtak, miután Krisztus megáldotta és megtörte a kenyeret, majd pedig hirtelen eltűnt: "Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázta nekünk az írásokat?". A gerjedező szív fontossága! Más fordítást is figyelembe véve: hevülő vagy forró szív. Milyen a szíved Krisztus irányába? Ég e a szívünk a mi drága Megváltónkért? Amikor halljuk a feltámadás ünnepének üzenetét, akkor történik bennünk valami, vagy érintetlenek maradunk? 
       Urunk követésében elengedhetetlen az, hogy teljes szívvel imádjuk és kövessük Őt. Elengedhetetlen az is, hogy legyen egy fajta lelkesedés is bennünk Krisztus iránt. Kell legyen lelkesedés az ige olvasás, az imádkozás, az imádat vagy bizonyságtevés területén. Mi az ami helyes motivációt, lelkesedést, forrószívet képes bennünk előidézni? Nem más mint a Jézus Krisztussal való élő közösségünk. Az énekek, szép istentiszteletek önmagukban ezt nem pótolhatják. Adja az Úr, hogy mi is oda üljünk a feltámadott Krisztus "asztalához"azért, hogy szólhasson hozzánk, foglalkozzon velünk és nyissa meg szemeinket arra, hogy lássuk Őt annak AKI! Engedjük, hogy a kihűlt, megfásult, langyos szíveinket újból lángra gyújtsa azért, hogy Érte égjünk. 
      
    

Related Posts

Megjegyzés küldése

Keresés ebben a blogban

Üzemeltető: Blogger.