Sokszor feltettem magamnak azt a kérdést, hogy miként lehetne embereket Krisztushoz segíteni? Emlékszem arra az időre, amikor először és igazán meghallottam a csodás evangéliumot. Mélyen szíven ütött az, hogy Krisztus érettem is meghalt. Átadva Neki életem irányítását egy cél lobogott előttem, és pedig nem más, mint hogy Érte és Neki éljek teljesen egész életemben. Visszagondolva nem esett nehezemre az, hogy az iskolába ne beszéljek úgy mint a többi megtérretlen osztály társaim mivel tudtam, hogy Krisztus azt várja tőlem, hogy mind a beszédem és mind a magaviseletem legyen olyan, hogy belőle Krisztust hallják és lássák meg. Vissza emlékszem arra is, amikor a Nagyváradi (1-es számú) gyülekezet ifjúságában lehettem éveken keresztül. Nagyon jó volt egymással és az Úrral közösségben lenni. Nem voltak hosszúak az isten tiszteletek. Nem volt unalmas, és fárasztó az, amikor a hét napból szinte hét napot az Úr házában lehettünk különböző alkalmak folytán. Nem volt unalmas az Úr igéjének tanul...