Sokszor feltettem magamnak azt a kérdést, hogy miként lehetne embereket Krisztushoz segíteni? Emlékszem arra az időre, amikor először és igazán meghallottam a csodás evangéliumot. Mélyen szíven ütött az, hogy Krisztus érettem is meghalt. Átadva Neki életem irányítását egy cél lobogott előttem, és pedig nem más, mint hogy Érte és Neki éljek teljesen egész életemben. Visszagondolva nem esett nehezemre az, hogy az iskolába ne beszéljek úgy mint a többi megtérretlen osztály társaim mivel tudtam, hogy Krisztus azt várja tőlem, hogy mind a beszédem és mind a magaviseletem legyen olyan, hogy belőle Krisztust hallják és lássák meg.
Vissza emlékszem arra is, amikor a Nagyváradi (1-es számú) gyülekezet ifjúságában lehettem éveken keresztül. Nagyon jó volt egymással és az Úrral közösségben lenni. Nem voltak hosszúak az isten tiszteletek. Nem volt unalmas, és fárasztó az, amikor a hét napból szinte hét napot az Úr házában lehettünk különböző alkalmak folytán. Nem volt unalmas az Úr igéjének tanulmányozása és nem voltak unalmasak az imádkozások sem. A táborozási alkalmakra nem kellet, nagy reklám hiszen mindenki alig várta, hogy eljöjjön a nyár és közösen elmenjünk a Hargitai táborba vagy éppen sátorozni. A lényeg, akkor munkálkodott Isten amikor nemes egyszerűséggel, de abban a tudatban álltunk előtte, hogy Ő Szent és nem lehet Vele játszadozni.
Eltelt azóta nagyjából tizennégy év, vagy kevesebb pontosan már nem tudom. Változott a világ, és változtunk mi emberek is. Szebbek lettek az imaház épületeink, modernebbek lettek a hangszereink, egyre több keresztyén tanfolyamokat tarthatunk, és szélesebb a lehetőség, hogy az Úr evangéliumát terjesszük. Szomorúan látom, hogy a Bibliai értékeket lassan felcseréljük a magunk alkotta megállapításokkal. Mindent megtudunk magyarázni ami bűn lenne. Van most már szent hazugság, szent harag, szent szórakozás, szent egyet nem értés, szent önzés, szent káromkodás és lehetne még folytatni, sajnos. Mi lesz így velünk, Krisztus gyermekeivel és gyülekezeteivel? Mindent megpróbálunk megtenni, hogy az embereket valamiképpen be édesgessük a gyülekezeteinkbe, mivel maguktól nem igazán jönnek. Ezért kitalálunk mindent. Ha kell úgy alakítjuk istentiszteleteinket, hogy ne legyen túl "erkölcsi", mivel akkor még egyszer nem jönnek el. Olyan reklámokat találunk ki meghívóinkra amelyben a nyelvezet nem különbözik azon beszédektől, amelyeket azok használnak, akik még nem az Úr gyermekei. (Ne értsen senki sem félre, nem támogatom a "kánaányi" nyelvezetet. Énekeink túl gyászosak, vagy túl ugrálósak, és ezért vagy elalusznak az emberek Isten imádata közben, vagy olyan transzba kerülnek, hogy szinte mindent imádnak Istenen kívül.
Valamikor régen ez volt a mondás: Sola Scriptura. Napjainkban mintha nem csak a szólás tűnt volt el közülünk, hanem ennek a két szavas mondatnak a mondanivalója is. Lehet, hogy valaki túl radikálisnak ítél, bár csak zárójelben mondom még csak 32 éves vagyok, de úgy gondolom, hogy nem kell az evangéliumot, és Isten igéjét az emberek kedve és elvárása szerint alakítanunk. Nem az ige alkalmazásáról beszélek, hanem olyan a Bibliában lefektetett igazságokról, amelyek akkor is megmaradnak, ha világ elmúlik. Ezek érvényesek idősebbekre és fiatalabbakra egyaránt. Nincs bennem elkeseredés, de mostanában elég sok olyan keresztyén véleményt olvastam és hallottam, amely nem az Isten iránti szentséget árasztotta, hanem valami mást.
Van reménységem a Mindenható Istenben, aki mindent meg tud változtatni bennünk, és körülöttünk. Ezért benne bízok, és benne bízzunk, mert Ő nem változott meg, és nem is feledkezett meg rólunk.
"És keresék közülök valakit, a ki falat falazna, és állana a törésen én előmbe az országért ..."
Vissza emlékszem arra is, amikor a Nagyváradi (1-es számú) gyülekezet ifjúságában lehettem éveken keresztül. Nagyon jó volt egymással és az Úrral közösségben lenni. Nem voltak hosszúak az isten tiszteletek. Nem volt unalmas, és fárasztó az, amikor a hét napból szinte hét napot az Úr házában lehettünk különböző alkalmak folytán. Nem volt unalmas az Úr igéjének tanulmányozása és nem voltak unalmasak az imádkozások sem. A táborozási alkalmakra nem kellet, nagy reklám hiszen mindenki alig várta, hogy eljöjjön a nyár és közösen elmenjünk a Hargitai táborba vagy éppen sátorozni. A lényeg, akkor munkálkodott Isten amikor nemes egyszerűséggel, de abban a tudatban álltunk előtte, hogy Ő Szent és nem lehet Vele játszadozni.
Eltelt azóta nagyjából tizennégy év, vagy kevesebb pontosan már nem tudom. Változott a világ, és változtunk mi emberek is. Szebbek lettek az imaház épületeink, modernebbek lettek a hangszereink, egyre több keresztyén tanfolyamokat tarthatunk, és szélesebb a lehetőség, hogy az Úr evangéliumát terjesszük. Szomorúan látom, hogy a Bibliai értékeket lassan felcseréljük a magunk alkotta megállapításokkal. Mindent megtudunk magyarázni ami bűn lenne. Van most már szent hazugság, szent harag, szent szórakozás, szent egyet nem értés, szent önzés, szent káromkodás és lehetne még folytatni, sajnos. Mi lesz így velünk, Krisztus gyermekeivel és gyülekezeteivel? Mindent megpróbálunk megtenni, hogy az embereket valamiképpen be édesgessük a gyülekezeteinkbe, mivel maguktól nem igazán jönnek. Ezért kitalálunk mindent. Ha kell úgy alakítjuk istentiszteleteinket, hogy ne legyen túl "erkölcsi", mivel akkor még egyszer nem jönnek el. Olyan reklámokat találunk ki meghívóinkra amelyben a nyelvezet nem különbözik azon beszédektől, amelyeket azok használnak, akik még nem az Úr gyermekei. (Ne értsen senki sem félre, nem támogatom a "kánaányi" nyelvezetet. Énekeink túl gyászosak, vagy túl ugrálósak, és ezért vagy elalusznak az emberek Isten imádata közben, vagy olyan transzba kerülnek, hogy szinte mindent imádnak Istenen kívül.
Valamikor régen ez volt a mondás: Sola Scriptura. Napjainkban mintha nem csak a szólás tűnt volt el közülünk, hanem ennek a két szavas mondatnak a mondanivalója is. Lehet, hogy valaki túl radikálisnak ítél, bár csak zárójelben mondom még csak 32 éves vagyok, de úgy gondolom, hogy nem kell az evangéliumot, és Isten igéjét az emberek kedve és elvárása szerint alakítanunk. Nem az ige alkalmazásáról beszélek, hanem olyan a Bibliában lefektetett igazságokról, amelyek akkor is megmaradnak, ha világ elmúlik. Ezek érvényesek idősebbekre és fiatalabbakra egyaránt. Nincs bennem elkeseredés, de mostanában elég sok olyan keresztyén véleményt olvastam és hallottam, amely nem az Isten iránti szentséget árasztotta, hanem valami mást.
Van reménységem a Mindenható Istenben, aki mindent meg tud változtatni bennünk, és körülöttünk. Ezért benne bízok, és benne bízzunk, mert Ő nem változott meg, és nem is feledkezett meg rólunk.
"És keresék közülök valakit, a ki falat falazna, és állana a törésen én előmbe az országért ..."
Ezékiel 22:30
Megjegyzések
Tisztelettel
Kelemen Etelka.