Isten jóvoltából a Kovásznai fiatalokkal együtt táborozhattunk augusztus 2-6 között a Hargitai Keresztyén Központ mellet levő Teleios háznál. Már egy jó ideje, hogy készültünk erre az alkalomra. Az indulás előtti előkészületek az elején egy kissé akadoztak, azonban az Úr kezébe tettük, és valóban a jó Isten lépésről-lépésre vezetett előre, és Ő kipótolta, a mi hiányosságunkat.
Minden nap a reggeli után áhítatot tartottunk. Ezután egy - egy Ószövetségi személlyel foglalkoztunk. Az első délelőtt Dávid bűnbeesésével foglalkoztunk. Megvizsgáltuk azt, hogy milyen könnyen a hazugság álarca mögé menekül az, aki rossz helyen van rosszkor. Megláttuk azt, hogy a hazugság nem old meg semmit, hanem inkább mégjobban megnehezíti az életünket. A hazugságból, és annak következményeiből, egyedül megtérés által szabadulhatunk meg.
A második délelőtt Jákób életével foglalkoztunk. Láttuk, hogy miként próbálta ő és édesanyja kivenni az irányítást az Úr kezéből, gondolva itt arra, amikor Jákób csalással nyerte el az áldást, Izsáktól vagy amikor kihasználva Ézsau éhségét, elcsalta az első szülöttségi jogot. Mindezt visszakapta az "élettől". Lábán házánál 17 évet szolgált Ráhelért. Emellett ott volt az állandó félem Ézsautól. Azt is megnéztük, hogy miként harcolt "Istennel". Harcolt és győzött. A győzelme abban állt, hogy végül megtudott alázkodni Isten előtt. Amikor az ember önmaga próbálja az élete irányítását átvenni, annak rendszerint nagyon rossz következményei lesznek. Amikor azonban az ember Isten kezébe helyezi az életét, és átadja Neki a "kormány rudat", akkor van igazán biztonságban, és akkor lesz áldás az életén.
Délutánonként különböző programokat szerveztünk. Elmentünk a Szentegyházon levő termálfürdőbe, egy másik nap Szovátára és Parajdra mentünk kirándulni. Egy másik nap pedig röplabdáztunk. Esténként egy - egy filmet néztünk meg, és utána pedig hol hamarább, hol később végül lefeküdtünk.
Hálát adunk Istennek azért, mert "fent a hegyen" az Úr jelenlétében volt aki megerősödött, volt aki megújult, volt aki meglátta valós helyzetét. Úgy mentünk el arról a helyről, hogy ha lehet, akkor még visszatérünk.
Istené legyen minden dicsőség!
Minden nap a reggeli után áhítatot tartottunk. Ezután egy - egy Ószövetségi személlyel foglalkoztunk. Az első délelőtt Dávid bűnbeesésével foglalkoztunk. Megvizsgáltuk azt, hogy milyen könnyen a hazugság álarca mögé menekül az, aki rossz helyen van rosszkor. Megláttuk azt, hogy a hazugság nem old meg semmit, hanem inkább mégjobban megnehezíti az életünket. A hazugságból, és annak következményeiből, egyedül megtérés által szabadulhatunk meg.
A délelőtti bibliaóránk előtti rögtönzött megbeszélés
A második délelőtt Jákób életével foglalkoztunk. Láttuk, hogy miként próbálta ő és édesanyja kivenni az irányítást az Úr kezéből, gondolva itt arra, amikor Jákób csalással nyerte el az áldást, Izsáktól vagy amikor kihasználva Ézsau éhségét, elcsalta az első szülöttségi jogot. Mindezt visszakapta az "élettől". Lábán házánál 17 évet szolgált Ráhelért. Emellett ott volt az állandó félem Ézsautól. Azt is megnéztük, hogy miként harcolt "Istennel". Harcolt és győzött. A győzelme abban állt, hogy végül megtudott alázkodni Isten előtt. Amikor az ember önmaga próbálja az élete irányítását átvenni, annak rendszerint nagyon rossz következményei lesznek. Amikor azonban az ember Isten kezébe helyezi az életét, és átadja Neki a "kormány rudat", akkor van igazán biztonságban, és akkor lesz áldás az életén.
A harmadik reggel Ráháb életével foglalkoztunk. Arról beszélgettünk, hogy milyen könnyen befolyásolnak minket azok a "táblák", amiket egymásra aggattunk. Ráháb parázna asszonyként, kegyelmet talált Istennél azért, mert hitt Istenben. Isten megkímélte Ráháb, és családja életét. Sőt, bevonta abba a nemzetségi "vonalba", ahonnan végül az Úr Jézus Krisztus is született.
Délutánonként különböző programokat szerveztünk. Elmentünk a Szentegyházon levő termálfürdőbe, egy másik nap Szovátára és Parajdra mentünk kirándulni. Egy másik nap pedig röplabdáztunk. Esténként egy - egy filmet néztünk meg, és utána pedig hol hamarább, hol később végül lefeküdtünk.
Hálát adunk Istennek azért, mert "fent a hegyen" az Úr jelenlétében volt aki megerősödött, volt aki megújult, volt aki meglátta valós helyzetét. Úgy mentünk el arról a helyről, hogy ha lehet, akkor még visszatérünk.
Istené legyen minden dicsőség!
Megjegyzések