Ugrás a fő tartalomra

Fent a hegyen ...

Isten jóvoltából a Kovásznai fiatalokkal együtt táborozhattunk augusztus 2-6 között a Hargitai Keresztyén Központ mellet levő Teleios háznál. Már egy jó ideje, hogy készültünk erre az alkalomra. Az indulás előtti előkészületek az elején egy kissé akadoztak, azonban az Úr kezébe tettük, és valóban a jó Isten lépésről-lépésre vezetett előre, és Ő kipótolta, a mi hiányosságunkat.

Minden nap a reggeli után áhítatot tartottunk. Ezután egy - egy Ószövetségi személlyel foglalkoztunk. Az első délelőtt Dávid bűnbeesésével foglalkoztunk. Megvizsgáltuk azt, hogy milyen könnyen a hazugság álarca mögé menekül az, aki rossz helyen van rosszkor. Megláttuk azt, hogy a hazugság nem old meg semmit, hanem inkább mégjobban megnehezíti az életünket. A hazugságból, és annak következményeiből, egyedül megtérés által szabadulhatunk meg.

A délelőtti bibliaóránk előtti rögtönzött megbeszélés

A második délelőtt Jákób életével foglalkoztunk. Láttuk, hogy miként próbálta ő és édesanyja kivenni az irányítást az Úr kezéből, gondolva itt arra, amikor Jákób csalással nyerte el az áldást, Izsáktól vagy amikor kihasználva Ézsau éhségét, elcsalta az első szülöttségi jogot. Mindezt visszakapta az "élettől". Lábán házánál 17 évet szolgált Ráhelért. Emellett ott volt az állandó félem Ézsautól. Azt is megnéztük, hogy miként harcolt "Istennel". Harcolt és győzött. A győzelme abban állt, hogy végül megtudott alázkodni Isten előtt. Amikor az ember önmaga próbálja az élete irányítását átvenni, annak rendszerint nagyon rossz következményei lesznek. Amikor azonban az ember Isten kezébe helyezi az életét, és átadja Neki a "kormány rudat", akkor van igazán biztonságban, és akkor lesz áldás az életén.

Készülődés a reggelihez

A harmadik reggel Ráháb életével foglalkoztunk. Arról beszélgettünk, hogy milyen könnyen befolyásolnak minket azok a "táblák", amiket egymásra aggattunk. Ráháb parázna asszonyként, kegyelmet talált Istennél azért, mert hitt Istenben. Isten megkímélte Ráháb, és családja életét. Sőt, bevonta abba a nemzetségi "vonalba", ahonnan végül az Úr Jézus Krisztus is született.

A jó kedvű kovásznai ifjúság

Délutánonként különböző programokat szerveztünk. Elmentünk a Szentegyházon levő termálfürdőbe, egy másik nap Szovátára és Parajdra mentünk kirándulni. Egy másik nap pedig röplabdáztunk. Esténként egy - egy filmet néztünk meg, és utána pedig hol hamarább, hol később végül lefeküdtünk.

Hálát adunk Istennek azért, mert "fent a hegyen" az Úr jelenlétében volt aki megerősödött, volt aki megújult, volt aki meglátta valós helyzetét. Úgy mentünk el arról a helyről, hogy ha lehet, akkor még visszatérünk.

Istené legyen minden dicsőség!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja