"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még" (Ézsaiás 43:18).
Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.
Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt elégedetlenségbe, és halálba sodorta. Van értelme ennek az életnek? Minden bizonnyal annak, aki Istenben gyönyörködik, az élet nem egy teher, vagy nyűg kell, legyen, hanem maga Krisztus, mint ahogyan erről Pál apostol is bizonyságot tesz: "Nekem az élet Krisztus". Isten a reménytelenséget, feladást reményteljes várakozásra tudja fordítani a mindennapjaink során. Ő mondja: „Ímé, újat cselekszem; most készül”. Nagyszerű ígéret ez erre az Új Évre. Mit tartalmaz ez az ígéret?
1. Isten új munkájáról. „Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok. Íme, újat cselekszem; most készül”. Ez az ígéret olyan mint egy romolhatatlan, de élettel teli "mag" a hívő ember számára, amelyben megtalálható
a.Isten ígérete a jövőre nézve. Istennek azon üzenete, mely szerint a nép nem a régiekről kell, emlékezzen, gondolkodjon, elsősorban arra utal, hogy Istennek népe nem szabad lerekedjen abban, amit Isten a múltban tett. Az előzős versekben Isten utal arra, hogy miként szabadította meg népét Egyiptomból. Izrael történetében jelen volt a bűn, fogság, engedetlenség jelenléte. Az ilyen esetekre az ember nem is igen kíván emlékezni de mi van a jó dolgokkal? Mi van azokkal az esetekkel, amiket Isten tett népének az életében? Azokra sem kell az ember vissza emlékezzen? Nem erről van szó. A probléma azzal van, amikor az ember csak az emlékekkel van, azokban marad, és azokhoz ragaszkodik. Azt várja, hogy CSAK úgy munkálkodjon az Úr, ahogy régen történt, és fel sem merül benne, hogy netán Isten teljes új munkát kívánni az ember, vagy gyülekezet életében. Ahhoz, hogy Isten ígéretével élhessünk a jövőben, szükség, hogy végre kimozduljunk a magunk alkotta „régi emlékekből”, kényelmes életünkből, és készek legyünk azon az úton haladni, amit Isten ad nekünk, még akkor is, ha az ismeretlen, vagy járatlan. Azonban ez az ígéret nem csak majd valamikor a jövőben teljesül be, mivel Isten ez
b.Isten ígérete amely már a jelent is átváltoztatja. A 14-17 versekben Isten arról a szabadításról beszél, amit régen vitt végbe Isten Izrael életébe. Azonban ez üzenet pillanatában ne feledjük el, hogy a nép ismét fogságban volt, és pedig a Babiloniak fogságában. Szomorú dolog az, hogy Istennek népe egyik fogságból a másikba jut, a saját vétkeik miatt. Azonban Isten nem csak a múltban cselekedett, hanem a jelenben is. Ahogy Isten régen a tengert ketté tudta választani, az-az Isten fel tud használni minden eszközt arra, hogy a népét újból megszabadítsa a jelenben.
Igen, az elmúlt években Isten különös módon munkálkodott az életedben, vagy a gyülekezet életében. Előfordulhat az, hogy bár Isten gyermeke vagy, de most mégis csak lelki fogságban vagy, megterhelve bűneidtől, elkeseredve, és már-már feladva a reménységet. Isten azonban azt mondja, hogy újat cselekszik. Mikor készül? Most készül. Nem egy, vagy két hónap múlva, hanem most. Isten azon munkálkodik, hogy most a jelenben legyen változás az életükben. Miért?
a.Isten célja, hogy "megelégedetté", áldottá tegye népét. A 20-ik verset olvasva azt láthatjuk, hogy Istennek öröme az, amikor a népe, gyermeke nem marad szomjasan és éhesen "lelkileg". A Máté ev. 5:6 versében azt olvassuk, hogy: „Boldogok akik, éhezik és szomjuhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek”. Isten újat kíván elérni a lelki életünkben, hogy ne maradjunk betegek, éhesek, gyengék, hanem hogy legyünk szellemileg egészséges hívő emberek.
b.Isten célja, hogy a saját Neve felmagasztalódjon (21v). A Mózes első könyvétől, egészen a Jelenések könyvének végéig, látható, ahogy Isten dicsősége egyre inkább világosabbá válhat az olvasók számára. Péter apostol ezt mondja az 1Péter 2:9-ben: „ti pedig választott nemzetség…megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak csodálatos dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket”. Jézus Krisztus is ezt kívánta kihangsúlyozni, amikor a tanítványainak ezt mondta: „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5:16). Soha ne felejtsük el azt, hogy a mi legfőbb hívatásunk Isten dicsérete, és nevének hirdetése.
Istennek csodás ígérete van számodra és számunkra. Ez az ígéret hadd adjon újabb reménységet és célt a hívő életünkbe. Legyünk olyanok, mint Judson Adoniram, Burmai misszionárius. Adoniram Judson, Burma apostola börtönbe került, ahol magányosan kellett lennie, fogvatartóinak irgalmára hagyatkozva. Reménytelennek tűnt az a feladat, amit vállalt. Mindenütt akadályokba ütközött. Amint feküdt a penészes burmai börtönben, fogvatartói gúnyolódva mondták: “Milyen kilátásai vannak most a missziónak, Judson?” A gyors és tétovázás nélküli válasz ez volt: “Éppen olyan ragyogóak, mint Isten ígéretei.” Melyek a mi kilátásaink erre az évre Istennel, csak azt mondhatjuk, hogy éppen olyan ragyogóak, mint az Ő ígéretei.
Megjegyzések