Ugrás a fő tartalomra

A halogatás eredménye

Ma délelőtt mielőtt még a Szörcsei gyülekezetbe mentem volna szolgálni bementem egy nem olyan régen megtért roma testvérhez, Zabolán. Egy rövid beszélgetés után jó volt együtt állni Megváltónk előtt, letéve újból az életünket. Ezután elindultam, és az Úr kegyelméből, és meg is érkezhettem a Szörcsei gyülkeztbe, ahol újból megemékeztünk Jézus Krisztusunk áldozatáról és haláláról.

A hazafelé vezető út már nem volt annyira gördülékeny, mivel az autóm (már megint kocsi ügyek) leállt. Akkor kaptam észbe, hogy kifogyott a benzin. Már kartam előzőleg is tankolni, de mindig halogattam. Most hát megjártam. Isten kegyelméből volt nálam egy pár liter tartalék benzin, és azzal eljutottam a legközelebbi benzinkúthoz. Ebből az esetből is tanultam. Néha csodálkozunk azon, hogy a lelki életünk miért olyan "üres", "erőtelen", és nem "halad" előre. Talán azért történnek meg ezek a dolgok velünk, mivel néha "halogatjuk" az Úrral való közösséget. Ennek következménye a lelki megálás. Bárcsak mindennap jönnénk ahhoz, Jézus Krisztushoz, aki képes úból és újból feltölteni új és friss erővel.

Délután itthon voltam a Kovásznai gyülekzetben és az előírt igével foglalkoztunk, vagyis az 1Kor 5, 7-8 verseivel. Csodálatos volt szemlélni a drága húsvéti Bárányt, aki értünk halt meg. Ez a nagy szeretet mire is indithatja a megtérő bűnöst, minthogy a régi kovászt kitakarítsa az életéből, és egészen az Úrnak éljen. A Mindenható Urunk segítsen meg minket erre. Ámen.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja