Ugrás a fő tartalomra

Megerősdöni az Úr kegyelmében ...

Ma reggel a következő igeversekben hallottam Isten Szavát: Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban, való kegyelemben…(2Tim 2:1-5). Valóban szükségem volt drága Megváltóm kegyelmére a mai nap folyamán is, DE MIKOR NEM.

Korán reggel, már hét óra körül elindultam a Hargitai táborba, mivel a Bibliaiskolában ma én kellett órákat tartsak (rendszeres teológiát). Nem „irigylem” a diákokat, de most tapasztalom, hogy egy tanárnak sem könnyű. Emlékszem, amikor a Budapesti teológián tanultam, sokszor gondoltam magamban azt, hogy milyen „jó” a tanároknak. Ők csak leadják azt, amit tanulnunk kell. Most azonban látom, hogy mennyi készülést és tanulást igényel a tanítás szolgálata. (Ha valamelyik diák testvérem olvassa e sorokat, aki még nem adta be a dolgozatát, akkor küldje el e-mailen keresztül – csak emlékeztetőül).

Még a reggel folyamán miközben útban voltam a táborba, Kiss Zoltán testvér hívott fel abból a szándékból, hogy vállaljam el a ma esti evangelizációs alkalmon az igehirdetést, Sepsiszentgyörgyön. Kértem tőle egy néhány percet. Elkezdtem gondolkodni. Ilyen olyan gondolatok jutottak eszembe, de valahogy sehogy sem tudtam kiverni a fejemből a reggeli igét: Te azért a munkának terhét hordozzad, mint Jézus Krisztus jó vitéze. Elvállaltam a meghívást, de kértem az Urat arra, hogy a kegyelmében megerősödjek.

A táborban elfogyasztott finom ebéd után (nagyon finomakat főznek mindig a kedves testvérnők – áldja meg őket az Úr Jézus) elindultam haza fele. Szóval útközben az egyik útszakaszt lezárták a március 15 magyar ünnep miatt, és vagy negyven percet nem tudtunk kocsival sehová menni. Isten gondviselése volt ez is számomra. Hiszen a kocsiban volt egy kis időm még a ma esti szolgálatra jobban felkészülnöm.

Az Úr kegyelméből 16.30-ra haza érkeztem, és egy félórai pihenés, családi beszélgetés után elmentem Sepsiszentgyörgyre. A helybeli fiatalok szolgáltak és egy kedves fiatal bizonyságtevését is meghallgattuk, amely igen építő volt. Ezután a Lukács 23:33-43 igeszakaszból szolgáltam.

1. Az istentelen gonosztevő

a. Szidalma

b. Hitetlensége (Ha Isten Fia vagy…)

c. „Haszonlesése” – szabadíts meg minket is.

2. A megtérő gonosztevő

a. Felismerte, elismerte bűnösségét

b. „Megbánást” tanúsított

c. Krisztusba vetett bizalmát

3. A megfeszített Megváltó

a. Önzetlenség

b. Szabadítása

c. Ígérete

Az alkalom után még egy kicsit beszélgettünk Kiss Zoltán testvéremmel együtt, és miután az Urtól kértünk kegyelmet az életünkre, szolgálatunkra, és gyülekezeteinkre haza indultam. Jól esik most megpihenni, és békességben lehajtani a fejemet alvásra.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja