Isten drága kegyelme folytán ma egy új nappal ajándékozott meg. Most van egy kis időm arra, hogy leírjam az elmúlt napok tapasztalatait és élményeit röviden.
Először is úgy látom, hogy még nem jutottam el odáig, hogy napi rendszerességgel írjak a bloggba. Áldja meg az Úr azokat, akik naponta le tudnak ülni azért, hogy leírják az-az napi élményüket az Úrral. Azonban azt is el kell, mondjam, hogy a célom ezzel a bloggal nem is a naponkénti rendszeres beszámoló, hanem szeretném megosztani azokat a gondolatokat vagy eseményeket amelyek „befolyásolják” az életemet - HOGY A HIBÁIMBÓL MÁSOK TANULJANAK, ÉS AZ ÚRTÓL KAPOTT ÁLDÁSOK MIATT PEDIG, EGYÜTT DICSÉRJÜK MEGVÁLTÓNKAT.
Tegnap reggel Jézus Krisztus Hegyi beszédéből olvastam, amelyből a 43-47 verseken gondolkoztam el jobban. Szó volt benne a testvéri szeretetről, és az ellenségek szeretetéről. Nem csak az egyiket, hanem mindkettőt szeretnünk kell, mert így követhetjük Jézus Krisztust. Ez azonban nem mindig sikerül (most magamról beszélek), de akarok mind közelebb kerülni Isten Fiához, azért, hogy az Ő szeretetéből minél több „ragadjon rám” is. Ennek folytatásaként ma reggel a Vezérfonalban előírt részt olvastuk el a feleségemmel. Ebben a részben kimondottan a testvéri szeretet fogalma volt kihangsúlyozva. Éppen mondtam a kedves feleségemnek, hogy az Úr mostanában egyre többet tanít a szeretet jelentőségéről. Ez nincs véletlenül. A szeretem, tisztább kell, legyen, és a Krisztus szeretetében kell, meggyökerezzek – Ef. 2:18.
Két eset jut eszembe, amelyben világossá vált előttem az, hogy az embertársaim felé kifejezett szeretetem mennyire fontos lehet. A gyülekezetekben vannak olyan testvérek, akik buzgóbbak, lelkileg frissebbek, akik munkatársak is. Őket sokszor könnyebb szeretni. Mások talán bukdácsolnak, nem nagyon segítenek az Úr munkájában. Ők azok akik, sokszor így gondolkodnak: Fogjuk meg és vigyétek. Szóval, ismertem egy hasonlóan gondolkodó testvért. Segíteni próbáltam neki abban, hogy Krisztus követésében még buzgóbb legyen. Ez a próbálkozás már egy jó ide folyt, amikor egyszer csak a következő megállapításra jutottam: Ez az ember nem akar változni. Mondhatok én neki bármit. Mondhatnak mások is bármit, ez a testvér úgy is csak a régi életét éli. „Felgyúlt” bennem a szent harag és úgy gondolkoztam, hogy ha egy ember nem akar változni (megtérni), akkor azt előbb-utóbb ki kell a közösségből zárni. Itt azonban Isten meg akart tanítani valamire. Rájöttem, hogy nem próbáltam meg mindent. Nem próbáltam meg Jézus Krisztus szeretetével, úgy mond „kiszeretni” azt a testvért abból az állapotból. Most ezt tanulom. (Természetesen nem leszek az, aki megváltoztatom, de eszköz lehet az Úr kezében).
A másik eset a következő. Nem tudom, hogy milyenek az utak máshol, bár vannak elképzelésem. Itt Kovásznán egyes helyeken lassan már tűrhetetlenek. Sokszor előfordul, hogy este jövök haza, és ahogy megpróbálom kikerülni az egyik mély gödröt, hát belemegyek a másikba. Megállok. Vizsgálgatom a kerekeket és a gödröt. A gödör még nem volt ott „ma” reggel. Megyek tovább. Újabba gödör, és újabb hála, hogy a kerekeim még bírják a gyűrődést. Azonban azonnal eszembe jut a polgár mesterünk és a városi vezetőség név szerint is. Hirtelen nem tudom, hogy mire is gondoljak. Abban a pillanatban az Úr segítségére van szükségem, hogy bűnbe ne essek. Elgondolkozok azon, hogy tudom szeretni igazán kedves polgár mesterünket vagy sem. Nem könnyű. De Jézus Krisztus példáját látva, mégis azt látom, hogy szeretnem kell. Nem az én erőmből, hanem Krisztus szeretetével. (Mindamellett azonban az utakat megjavíthatnák).
Sokszor hallok olyan imákat, amikor a testvérek több szeretetért imádkoznak. Tudjátok, hogy látom én ezt? Minél közelebb kerül valaki Jézus Krisztushoz, annál inkább tud szeretni Jézus szeretetével. Minél távolabb kerül valaki a Megváltótól, annál inkább nehezebb másokat szeretnie, de még saját magát is. Legyünk kapcsolatban tehát ma is a szeretet forrásával, Jézus Krisztussal.
Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást… Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket! – 1János 4, 10-11, 19.
Megjegyzések