Habár szombatra szántam a bejegyzést, mégis vasárnap lett belőle. Még nem "oldódott" meg a kései lefekvés kérdése számomra. Annyit azonban hozzátennék, hogy most nem az én hibámból. Az előbb, vagyis éjjel 12-re, érkeztem haza Barótról, ahol evangelizációs alkalmon vettem részt a kedves testvérek meghívásának eleget téve. Most voltam első alkalommal a Baróti gyülekezetben, legalábbis istentiszteleten. Elég sokan eljöttek a városból is, hiszen a gyülekezeti terem megtelt. A helybeli fiatalok szolgáltak, áldja meg az Úr a fáradságukat, miután a Mk 10:46-52 ige szakaszból szolgáltam.
Felemás érzelmek kavarogtak bennem. Az egyik hang mintha azt mondogatta volna: milyen jól prédikálsz, nézd, hogy figyelnek az emberek. A másik hang párhuzamosan éppen az ellenkezőről kívánt meggyőzni: jobb ha inkább nem prédikálsz, hiszen vannak sokkal tehetségesebbek náladnál. Tudom, és megvagyok győződve, hogy egyik hang sem a Szent Lélektől származott. Egy dolog jutott eszembe. Minden áldásért Istent illeti a dicséret, és minden rosszért viszont enyém az orcám pirulása. Hiszem, hogy Isten tovább fog munkálkodni a hallgatók, (és az én) szívemben is. Azt kérem Istentől, hogy adjon az Úr holnap délután megtéréseket, amikor is Borzási Gyula testvérem fogja Baróton hirdetni a drága evangéliumot.
Vacsorára Kónya Dénes testvérhez voltam hivatalos. Nagyon finom volt a vacsora. (Most már értem, hogy Veress Efraim testvérem miért dicsérte meg mindig a testvérek vendégszeretetét). Azonban még ízletesebb volt az, amikor a családban együtt énekeltünk, és imádkoztunk, miután a kedves testvérnő kívülről elmondta a 139 Zsoltárt. Jó tudni, hogy Isten teljesen ismer. A Zsoltárból világosan látszik az, hogy Istentől nem lehet elmenekülni, de hozzá menekülni bármikor lehetséges. Meneküljünk mindennap Hozzá, és akkor nem kell "bujdossunk" soha tőle!
Felemás érzelmek kavarogtak bennem. Az egyik hang mintha azt mondogatta volna: milyen jól prédikálsz, nézd, hogy figyelnek az emberek. A másik hang párhuzamosan éppen az ellenkezőről kívánt meggyőzni: jobb ha inkább nem prédikálsz, hiszen vannak sokkal tehetségesebbek náladnál. Tudom, és megvagyok győződve, hogy egyik hang sem a Szent Lélektől származott. Egy dolog jutott eszembe. Minden áldásért Istent illeti a dicséret, és minden rosszért viszont enyém az orcám pirulása. Hiszem, hogy Isten tovább fog munkálkodni a hallgatók, (és az én) szívemben is. Azt kérem Istentől, hogy adjon az Úr holnap délután megtéréseket, amikor is Borzási Gyula testvérem fogja Baróton hirdetni a drága evangéliumot.
Vacsorára Kónya Dénes testvérhez voltam hivatalos. Nagyon finom volt a vacsora. (Most már értem, hogy Veress Efraim testvérem miért dicsérte meg mindig a testvérek vendégszeretetét). Azonban még ízletesebb volt az, amikor a családban együtt énekeltünk, és imádkoztunk, miután a kedves testvérnő kívülről elmondta a 139 Zsoltárt. Jó tudni, hogy Isten teljesen ismer. A Zsoltárból világosan látszik az, hogy Istentől nem lehet elmenekülni, de hozzá menekülni bármikor lehetséges. Meneküljünk mindennap Hozzá, és akkor nem kell "bujdossunk" soha tőle!
Megjegyzések