"Szeretlek, Jézusom, tudom enyém vagy,
E világ örömet nékem már nem ad.
Sosem becsültem örömid oly nagyon:
Ha egykor szeretlek, az most vagyon.
Szeretlek, mert előbb szerettél engem,
Kereszthalállal megváltottad lelkem.
Töviskorona volt a homlokodon
Ha egykor szeretlek, az most vagyon.
Szeretlek, Téged, éltem s halálomban,
Dicsérlek Téged öröm s bánatomban.
A legvégső percben ezt kiálthatom
Ha egykor szeretlek, az most vagyon.
Ha Isten trónjánál leszek majd ott fenn,
Az elhagyott nyomort mind elfelejtetem.
Ott a koronám tartva, majd mondhatom
Ha egykor szeretlek, az most vagyon".
Ez az ének a megtérésem kezdetétől fogva minden egyes alkalommal megérint. Ma reggel a csendességem után erre az énekre esett a választásom. Örömmel, őszintén, de mégis alázattal mondhatom azt, hogy szeretem drága Megváltómat és a földi életem végéig hűséges akarok lenni Hozzá. Máskülönben ma reggel a Péter apostol leveléből olvastam, és az 1:18-19 verse különösen megérintett: Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén. Miért drága vér? Azért mert Jézus Krisztus kereszten kifolyt vérében megváltó, megtisztító, megőrző, megtartó erő van. Szükségem van rá minden pillanatban.
Megjegyzések