Ugrás a fő tartalomra

Szerda

Ahogy említettem tegnap, ma megemlítek néhány dolgot arról amiről beszélgettünk a Szekélyföldi Lelkipásztorokkal együtt. Természetesen csak azokról beszélek, amelyek nyilvánosak.

Először is világosabb lett az, hogy kik is azok, akiknek el kellene, menniük a Május 24-én tartandó Missziókonferenciára. A meghívóban minden magyar "baptista" hivatalos erre az alkalomra. Ezért talán sok gyülekezetben felmerült a kérdés, hogy ki is menjen el erre a konferenciára? Egy nagyon jó választ kaptunk erre, amely irányadó lehet: tehát azok kellene ott legyenek ezen a konferencián, akik szószéki szolgálatot végeznek a gyülekezetekben. Érdemes ezt megfontolni!

Az egyik kedves lelkipásztor testvérünk fel tett egy kérdést, amely úgy gondolom, hogy tényleg fontos. Szóval a kérdés a következő. Mit tegyen egy lelkipásztor, amikor hitetlen családok jönnek hozzá azért, hogy imádkozzon a gyermekük felett? Egy lelkipásztor el temethet-e egy olyan embert, akit sehol sem temetnek el (mivel talán nem fizették ki az egyház adó, stb.)? Hallva a feleleteket és véleményeket erre arra gondoltam, hogy talán jó lenne egy olyan kongresszust tartani valamikor, ahol a hasonló kérdésekről egyhangú véleményt alkothatnánk és azt írásba foglalnánk. Az egységes álláspont segíteni minden lelkipásztornak.

A mai napon egy kedves családhoz mentünk el, akik meghívtak üstben főtt "pityóka tokányra". Nagyon finom volt az étel, és elég hamar "eelpusztítottuk" mindazt ami az üstben főtt. Azonban amilyen hamar befejeztük a vacsorát, úgy több időnk jutott a beszélgetésre Isten dolgairól. Eközben a kislányunk félig meddig az udvaron elfoglalta magát vagy négy öt csigával. Egymás mellé tette azokat, várva azt, hogy melyik él a célba. Azonban jó két óra után sem lehetett eredményt hirdetni!!! Majd negyed tizenegy fele fejeztük be a beszélgetést, és utána én még felmentem egy idős testvérnőhöz, aki türelmesen várt azért, hogy együtt jöjjünk az Úr elé.Egy terhet kívánt letenni az Úr elé, és örültem annak, hogy ebben valamennyire segíthettem. Jó volt látni, hogy valóban felszabadult, és szabadon készülhet a Vasárnap tartandó Úrvacsorai alkalomra.

Most pedig megpróbálom magam eltenni holnapra, és áldott pihenést kívánok mindenki számára!

Megjegyzések

Névtelen üzenete…
Milyen jo olvasni arrol, hogy meg vannak akik erzekenyek az Urvacsorai akadalyokra es feltetlen komolyan veszik annak gyumolcset is; hogy atok helyett-aldasukra lehessen.
Nagyon hianyoztok Csabi, a messenger nem valt ugy be, ahogyan megorultem neki. Maradok a telefonnal, s addig is Hatalmasunk Gondviselesere bizlak; puszilom a csigak ugyintezojet...es olelem a mamijat, sziasztok Evi

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja