Mielőtt Székelyföldre költöztem volna a családommal nem igazán fogyasztottam fekete kávét. Emlékszem arra, amikor Kiss Zoltán testvéreknél (Sepsiszentgyörgyön) voltunk elszállásolva az első alkalommal, amikor még csak ismerkedtünk a tájjal a sok szolgálatok között előfordult, hogy megkóstoltam egy kis kávét, bízva abban, hogy frissen tart fizikailag. Azóta kezdtem el kávézni, ha azt annak lehet nevezni, ahogyan én fogyasztom. Egy csészében két ujjnyi kávé, és a többi tej. Tegnap délután azonban ez másképp volt. Mivel még mindig megvagyok fázva (bár lassan kifele megyek belőle) ezért itthon voltam, és ahogy a médiát böngészgettem megtudtam, hogy a fekete kávé jó a „megfázásra” is. Így hát főztem egy adagot, és egy egész bögrével (nem hígítva) lassan megittam. Bárcsak ne tettem volna. A megfázásomon talán egy kicsit tényleg segített, de eljött az este. Másnap, vagyis ma reggel fél négykor már kellet volna készülődnöm, mivel néhány testvérrel indultunk a Kolozsvári Gyülekezetben tartandó munkakongresszusra. Lefeküdtem tehát idejében, de sajnos nem tudtam egy percet sem aludni…a kávé meghozta a hatását, csak éppen nem úgy mint ahogy vártam. Ez a második napja, hogy talpon vagyok, és ma igazán kellet küzdjek azért, hogy az állom ELKERÜLJÖN. Ezt csak okulásként írtam le főleg azoknak, akik KÁVÉGAZGATNAK. Ha pihenni szeretnétek, akkor ne kávézzatok!
Isten kegyelméből ma Kolozsváron vehettem részt, mint amint már az előbb említettem az éves munkakongresszuson. Nagyon jól esett találkoznom rég nem látott kedves testvéreimmel. Imádkozásra először Veress Bálint testvér buzdított a Filippi 4, 4-7 versei alapján. Ezután pedig Papp Dezső lelkipásztor testvér imádkozásra való buzdítása következett a Mt. 7, 21-23 alapján. Az imaóra után következtek a beszámolók. A beszámolók után két fontos kérdésben is döntött a kongresszus, amelyről én most nem írok, de hála Istennek azért, hogy érezhettük vezetését. Az alkalom vége fele, vagyis háromnegyed kettő körül Otniel Bunaciu (remélem helyesen írom) testvér szolgált igei üzenettel, aki egyébként a Román Baptista Unió Elnöke. Nagyon kedves, és komoly hívő embert ismerhettem meg benne, aki a Krisztusban rejlő testvéri egységre fordította a figyelmét a János evangéliuma 17 részéből. A kongresszus befejezése után, elfogyasztottuk a finom ebédet, amelyet a kedves Kolozsvári testvérek készítettek minden jelenlévő számára. Áldja meg az Úr a fáradozásaikat.
Az ebéd elfogyasztása után pedig mindenki haza fele indult Isten segítsége által. Az Úr kegyelméből este kilencre én is haza érkezhettem a családomhoz, és még annyi erőm van, hogy ezt a bejegyzést közre tegyem. Jól fog esni a pihenés, de most kávét nem iszom! Áldott Vasárnapot kívánok mindenki számára.
Megjegyzések