Ugrás a fő tartalomra

Vasárnap

Már vagy négy napja nem írtam a naplómban. Na nem azért, mert nem történt semmi velem, egyszerűen nem volt időm . Tegnap este szándékoztam írni, de elvették a villanyt, és emiatt nem sikerült. Már mondtam a feleségemnek, hogy lassan be kell szerezzek egy petróleum lámpát...

Szóval ma délelőtt Kovásznán voltam, és nagyon áldásos volt már az imaóra is, amelyet az egyik fiatal testvérünk vezetett. Ezután a Márk 4:35-41 verséből hirdettem a Isten igéjét, amelynek írásos változatát egy újjabb bejegyzésben közlöm, mindjárt.

Délután a Szörcsei gyülekezetbe mentem, ahol Isten drága jelenléte érezhető volt. Sokat énekeltünk, és a helybeli testvérek is készültek szolgálatokkal. Hamar elrpült a két óra. Ezután elentünk meglátogatni egy kedves testvért, aki elég régen nem volt a gyülekezetben. Feri testvérnek hívják, aki szeretne érte imádkozni. Szóval a kedves testvérünk szenvedése már egy jó ideje tart. Állandó égetést érez a lábaiban. Sajnos nem tudják mi a baja, csak találgatnak. A drága jó Istenünk adjon neki gyógyulást, vagy enyhűlést e betegségből. Énekeltünk, beszélgettünk, az igéből olvastunk és imádkoztunk együtt.

Ezután visszaindultam Kovásznára, de későn értem haza, mert az alkalomnak vége volt. A beosztás szerint egyik kedves testvérünk szolgált, és úgy hallottam, hogy áldott alkalmuk volt a testvéreknek itthon is.

Este fele a családdal lementünk egy kicsit sétálni a friss és jó levegőn. Nagyon jól esett. Egy újjabb hét ál ellőttünk, adja az Úr, hogy az Ő jelenlétében éljünk továbbra is. Holnap majd folytatom, ha az Úr életet ad.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja