"Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké! "
A fenti igék voltak felolvasva a ma délelőtti imaóránk kezdetén egy kedves fiatal testvérünk által. Valóban fontos a testvérek közötti egység, hiszen az Úr Jézus is azt mondta, hogy erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
Isten kegyelméből a mai napon Simon András testvérünket fogadhattunk vendégnek, aki leányával, Beával látogatott meg. Sajnos Enikő, a kedves felesége, nem tudott eljönni betegség miatt, de reméljük, hogy lesz még erre alkalom. A testvérünk a Homoródszentmártoni és körzetéhez tartozó gyülekezetek lelkipásztora.
Simon András testvér, aki Isten igéjét olvasta és hirdette
Délelőtt az 1 János 5, 6-13 versekből szolgált, melynek keretén belől feltevődött a kérdés, hogy milyen bizonyságtételünk van nekünk? Van-e üdv bizonyosságunk? Olyan téma ez, amely úgy gondolom sokakat érint. Éppen erről beszélgettünk a csütörtöki biblia órán. Talán sok hívő ember nincs tisztába azzal, hogy van-e vagy sem örök élete. Bárcsak az Úr szerint látnánk magunkat.
Gyermekek a szolgálat közben
Ebéd közben és után jót beszélgettünk, amiután egy kis sétát is megejtettünk a Szívkorház környékén. A délutáni istentisztelet keretén belől, megemlékeztünk az édesanyákról. Az imaház sok vendég jött el az istentiszteletre és áldott alkalmunk volt. Ez alkalommal is András testvérünk hirdette az igét a 2Mózes 2, 1-10 verseiből - Az édesanya, aki hittel vállalta, és hitte helyezte fiát, Mózest, Isten kezébe. Az istentisztelet végén a helybeli, vagyis a Kovásznai testvérnők készültek egy kis szeretet vendégséggel. Ezután még feljöttünk, és miután megvacsoráztunk, testvéreink haza indultak. Hálásak vagyunk azért, hogy együtt tölthettünk az Úr jelenlétébe ezt a napot. Reméljük, Urunk kegyelme lesz az útjukon is, most amikor egy fél órája elindultak.
Sok áldást kaptunk az Úrtól, érdemeinken felül. De mit is mondok, ha érdemeinkre gondolok, akkor nem érdemelnénk mást, mint Isten büntetését. Azonban az Úr jóságát és kegyelmét tapasztaltuk ma is. Mivel is fejezhetném be a bejegyzésemet? A következő imádsággal: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.
A fenti igék voltak felolvasva a ma délelőtti imaóránk kezdetén egy kedves fiatal testvérünk által. Valóban fontos a testvérek közötti egység, hiszen az Úr Jézus is azt mondta, hogy erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
Isten kegyelméből a mai napon Simon András testvérünket fogadhattunk vendégnek, aki leányával, Beával látogatott meg. Sajnos Enikő, a kedves felesége, nem tudott eljönni betegség miatt, de reméljük, hogy lesz még erre alkalom. A testvérünk a Homoródszentmártoni és körzetéhez tartozó gyülekezetek lelkipásztora.
Simon András testvér, aki Isten igéjét olvasta és hirdetteDélelőtt az 1 János 5, 6-13 versekből szolgált, melynek keretén belől feltevődött a kérdés, hogy milyen bizonyságtételünk van nekünk? Van-e üdv bizonyosságunk? Olyan téma ez, amely úgy gondolom sokakat érint. Éppen erről beszélgettünk a csütörtöki biblia órán. Talán sok hívő ember nincs tisztába azzal, hogy van-e vagy sem örök élete. Bárcsak az Úr szerint látnánk magunkat.
Gyermekek a szolgálat közbenEbéd közben és után jót beszélgettünk, amiután egy kis sétát is megejtettünk a Szívkorház környékén. A délutáni istentisztelet keretén belől, megemlékeztünk az édesanyákról. Az imaház sok vendég jött el az istentiszteletre és áldott alkalmunk volt. Ez alkalommal is András testvérünk hirdette az igét a 2Mózes 2, 1-10 verseiből - Az édesanya, aki hittel vállalta, és hitte helyezte fiát, Mózest, Isten kezébe. Az istentisztelet végén a helybeli, vagyis a Kovásznai testvérnők készültek egy kis szeretet vendégséggel. Ezután még feljöttünk, és miután megvacsoráztunk, testvéreink haza indultak. Hálásak vagyunk azért, hogy együtt tölthettünk az Úr jelenlétébe ezt a napot. Reméljük, Urunk kegyelme lesz az útjukon is, most amikor egy fél órája elindultak.
Sok áldást kaptunk az Úrtól, érdemeinken felül. De mit is mondok, ha érdemeinkre gondolok, akkor nem érdemelnénk mást, mint Isten büntetését. Azonban az Úr jóságát és kegyelmét tapasztaltuk ma is. Mivel is fejezhetném be a bejegyzésemet? A következő imádsággal: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.
Megjegyzések