Ugrás a fő tartalomra

Róma 8:13

A TEST CSELEKEDETEINEK MEGÖLDÖKÖLÉSE

(Róma 8:13)

„Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek”.

Pál apostol a következő gondolatokkal bátorítja az olvasóit: Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben (Róma 8:1-3). Itt Pál apostol rá kíván mutatni a hívő ember áldott állapotára (kegyelmet és bűnbocsánatot kaptak hit által), ugyanakkor ezzel nem azt kívánta elérni, hogy a hívő emberek ne vegyék komolyan Jézus Krisztus követését, azzal érvelve, hogy „nincsen azért semmi kárhoztatásuk”. Sőt, arra szerette volna a Római gyülekezetet vezetni, hogy mivel ilyen magasztos kiváltságban van részük, annál inkább éljenek tiszta és szent életet. Az egyik érve Pál apostolnak éppen a nem olyan régen felolvasott igevers – mert, ha test szerint éltek…

Természetesen azonnal felvetődnek a kérdések: mit jelent test szerint élni, vagy mit jelent test szerint meghalni? Menjünk azonban szép sorjában az igeversünk tanulmányozásával, amely egyben kezdete annak a sorozatnak, amelyben lépésről-lépésről beszélünk a bűn megöldökléséről a hívő emberben.


1.
Az igeversünk először is egy feltételes módban kezdődik: Mert, ha… Ez a feltételes mód egyszerre beszél számunkra egy „kétséges” állapotról, és ugyanakkor egy biztos „receptről”. A kétséges állapot alatt, bár lehet, hogy nem a legjobb szó erre, azt érhetjük, hogy a lélek szerinti élet egy hívő emberben nem történik önmagától. Az ember hit által igazul meg, azonban ez nem azt jelenti, hogy az ember felelőssége befejeződik a megtérésekor. Vannak, akik a keresztyén életben növekednek, és fejlődnek, mások viszont megállnak a növekedésben. Sőt, ahogy egyik lelkipásztor testvérem mondta, az, aki nem növekszik Jézus Krisztusban nem meg áll, hanem lefele csúszik. Tehát a hívő életben nincs „stagnálás”. Az élet és a halál választása a hívő ember kezében van. Ugyanakkor ez a feltételes szavacska egy biztos „receptről” is beszél. Ha valaki test szerint él meg hall. Ha azonban lélek szerint élünk, akkor a halálnak nincs hatalma fölöttünk. Olyan ez, mint amikor valaki beteg egy bizonyos kórban. Azonban ha szedi az orvostól felírt gyógyszereket, akkor meggyógyul. Ebben az esetben az ember test szerinti állapota halálos kórt rejt önmagában, azonban „ha” elfogadom Isten receptjét, akkor meggyógyulhatok és élhetek. Mivel tehát nem önmagától lesz növekedés az életünkben, és Isten részéről adott még ennek a lehetősége igencsak fontos komolyan vennünk Isten drága igéjét.


2. Kinek is szól ez a kihívás, vagy bátorítás? Mindenestre nem azoknak először is, akik még nem az Úr gyermekei. Pá apostol eme réz első versében, úgy nevezi az olvasóit, mint a kik Krisztus Jézusban vannak. A kilencedik versben úgy jellemzi őket, mint akikben Isten lelke lakozik. Olyan embereknek szól ez az üzenet, akiknek már nincs semmi kárhoztatásuk a bűn ítéletétől. Olyan emberek, akik új életet kaptak a drága Megváltótól, és a feladatuk a test cselekedeteinek a megöldökölése. Szóval kedves testvérem, vagy testvérnőm, ha te az Úr Jézus gyermeke vagy, ha Krisztus a Szent Lelke által benned lakozik, akkor nagyon jól figyelj mivel ez az üzenet személyesen neked is szól.


3. A következő észrevétel ebből az igéből az, hogy a hívő ember segítségre szorul ahhoz, hogy a test cselekedeteit megöldökölje. A testünk ó emberi cselekedeteinek a megöldökölése egy olyan harc, amelyben nem elég az emberi elszántság, akarat, buzgalom, vagy erőlködés, hanem ezeknél valami többel kell, rendelkezünk. Az igéből azt olvassuk ki, hogy a test cselekedeteit a Lélekkel, vagyis Isten Szent Lelkével lehet megöldökölni. Isten Szent Lelkének van hatalma arra, hogy megelevenítse a mi új emberünket. A kilencedik versben emlékeztet Pál apostol arra minket, hogy Isten Lelke lakozik bennünk. Isten drága Szent Lelke az, aki vezet minket (14 v.). Isten lelke az, aki által kiáltjuk Abbá, atyám! (15 v.). sőt, mindezek fölött pedig, Isten Szent Lelke az, aki „… segítségére van a mi erőtelenségünknek; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” (26 v.). Szóval, csakis a Szent Lélek segítsége által lesz erőnk arra, hogy a előbújó testi vágyaknak nemet mondjunk, a mi erőnk, sajnos kevés erre. Ugyanezt a gondolatot fejezi ki Pál apostol a 9:30-32 verseiben: Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, a kik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, még pedig a hitből való igazságot; Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére. Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Vannak sokan, akik állandó küzdelem és csalódások között imbolyognak. Szeretnének új életben járni. Mindent megtesznek emberileg, hogy ez sikerüljön: rendszeresen járnak az istentiszteleti alkalmakra, mindennap olvassák a Bibliát, más egyéb hasznos könyveket is olvasnak. Amikor jön a kísértés, és előbukkannak a test cselekedetei összeszorított fogakkal próbálnak ellene állni, de mindhiába. ELESNEK – és ez így megy napról-napra, és hétről-hétre. Hol a hiba? Az előbb olvasott igénk azt mondja, hogy a pogányok azért nyerték el az igazságot, mert hittek. Izráel azonban, aki a választott nép, nem jutott el az igazság elnyeréséhez. Miért? Azért, mert nem hitből, hanem a törvény cselekedeteiből kívánt az elnyerni. Vagyis úgy gondolták, hogy képesek megtartani maradéktalanul Isten törvényét, és ez által „kiérdemelik” Isten kegyelmét. Ez azonban képtelenség, mert senki sem képes segítség nélkül úgy élni, ahogy Isten várja el. Ezért van szükségünk Isten Lelkének segítségéra.


4. Most pedig foglakozzunk egy kicsit azzal, hogy mit is jelent „megöldökölni” a test cselekedeteit. a) Milyen testről beszél az ige? A test kifejezés nem valami hasonlat ebben az igében, hanem az emberi hústestről beszél, amellyel mindannyian rendelkezünk. Mindannyian különbözünk. Azonban az közös minden emberben, hogy a mi testünk a bűn miatt elerőtelenedett – vagyis emiatt a testünk a hamisság és tisztátalanság szolgái. Nem azt tesszük, amit szeretnénk, hanem a vágyaink vezetnek. Erről írt Pál apostol is az előző, hetedik részben 7:23 - De látok egy másik törvényt is az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. Tudjuk, hogy mi lenne a helyes, de azt kivitelezni képtelenek vagyunk, mivel a testünk erre erőtlen! b) Melyek a test cselekedetei? A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések. Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek – (Galata 5:19-21) Ezek a cselekedetek külsőleg nyilvánulnak meg, azonban ez a belső lelki állapotról beszél. c) Mit jelent megöldökölni? Ennek a jelentése úgymond igen egyszerű. Megöldökölni, meggyilkolni olyan gondolatok, amelyet ez a világ igen jól ismer. Amikor egy ember megöl egy másik, akkor elvesz annak a személynek az életét, erejét, hatalmát… A testünk, ahogy láthattuk erőtlen, azért mert bennünk lakik a bűn, és ezt nevezzük Ó embernek. Na, már most, Isten lelkének erejével az ó emberünk erejét, hatalmát kell, megöldököljük. Hogyan lehetséges ez? Meg kell, haljunk a bűnnek, ahhoz, hogy Krisztus együtt feltámadjunk. A mi ó emberünket meg kell, feszítsük. Ezekről olvasunk a Róma 6:3-5. Ezek az igék nem másról beszélnek, mint az újjászületésről. Ez az első és legnagyobb lépés ahhoz, hogy a testünk cselekedeteit megöldököljük. E nélkül nem is érdemes a test cselekedetei ellen harcolni, mert szélmalom-harcot végzünk csupán. Szükségünk van arra, hogy Isten újjászüljön. Az újjászületés által elerőtlenedik az ó emberünk, azonban ezt nem azt jelenti, hogy itt és most befejeződik a részünk. Pál apostol a 6, 6-ban arra buzdít minket, hogy ezután, vagyis a megtérésünk után, többé ne szolgáljunk a bűnnek. Azonban a test cselekedetei lépten, nyomon próbálnak elő törni. Érdemes megfigyelnünk még egy igazságot… ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Nem arra minket, hogy egyszer és mindenkorra számoljunk le az ó emberrel. Bárcsak így lehetne tenni. De az öldököljétek kifejezés egy folyamatos időt jelentenek. Folyamatosan, mindennap kell, ezt tennünk egész addig, amíg az Úr életet ad ezen a földön.


5. Legvégül találkozunk egy ígérettel is ebben a versben: ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Egyszerre két igazságról is beszélhetünk itt. Először is, annak, aki a Lélek szerint él, nincs semmi kárhoztatásuk. Örök élettel bírnak. A második igazság pedig, beszél a lelkünk állapotáról. A lelkünk, csak akkor lesz „élő” állapotban, ha Isten szerint élünk. Amennyiben a test cselekedetinek engedünk, akkor a lelki életünk is meghal. A lehetőség és a választás a kezünkben van. Választhatunk élet és halál között.

Eme bevezető igei igazságok végén egy következtést vonhatunk le: A LELKI ÉLETÜNK, A TESTÜNK CSELEKEDETEINEK FOLYTONOS MEGÖLDÖKÖLÉSÉTŐL FÜGG!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja