Ugrás a fő tartalomra

Szombat, Vasárnap, Hétfő

Szombat délelőtt a Kovásznai gyülekezetben tartottunk nagy takarítást. A fiatalok kivették a részüket, és jó öt óra alatt be is fejeztük, miután hálát adtunk Istenünk segítségéért, és ugyanakkor azért könyörögtünk, hogy ne csak az épületünk, hanem a szívünk is legyen tiszta.

Vasárnap délelőtt szép napra ébredtünk, és vendégeink is voltak a gyülekezetekben, akik különféle kezelésre jöttek Kovásznára Zilahról, Szászrégenből és Besztercéről. Reméljük nem csak fizikailag frissülnek fel testvéreink, hanem lelkileg is. Délelőtt a Kolossé 3, 1-7 verseiből szolgáltam. Úgy jártam ahogy még idáig soha. Az igehirdetés előtt a gyermekek szolgáltak és szépen kikerestem a felolvasandó igeszakaszt. Eljött az ige felolvasásának ideje, és a Filippé levélnél volt a könyvjelzőm betéve, és hirtelen ebből a könyvből kezdtem el felolvasni a 3, 1- 7 verseit. Amikor az első verset kezdtem el olvasni, akkor döbbentem rá arra, hogy ez nem a Kolosséi levél ahonnan eredetileg szerettem volna az igéket felolvasni, de hirtelen már nem volt mit tenni. Olvastam tovább. Eljutottam a 7-ik vershez: De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Az Úr kegyelméből ez az igevers éppen kiegészítése volt annak a témának, amelyet a gyülekezetben kezdtünk el egy pár héttel ezelőtt: A test cselekedeteinek megöldöklése. Ezt a sorozatot folytattam volna eredetileg most vasárnap is. Hirtelen azonban nem jutott eszembe az, hogy honnan is kellene eredetileg olvasni az igéket. Imádkoztam magamban és vártam az Úr segítségét. Kimelegedtem. Elkezdtem a szolgálatomat, és közben lázasan lapoztam a Bibliát. Végre megtaláltam a ténylegesen kiválasztott Kolosséi igeszakaszt, és az is felolvastam, egyfajta kapcsolatot kötve a két felolvasott igeszakasz között. Remélem, nem vették észre a testvérek a néhány perces tusakodásomat, illetve tévedésemet. Isten azonban kijavította hibámat. Ezt csak azért írtam le, hogy aki szolgál, az nagyon figyeljen oda, hogy az ige felolvasása előtt hova teszi a Biblia jelzőét. Máskülönben itt a Kolossé 3, 1-7 verseiből való szolgálatom rövid gondolatai:

A test cselekedeteinek megöldöklése a hívő ember egyik legfontosabb feladata. Néhány ok, amiért meg kell öldökölni a test cselekedeteit, vagy az ó emberünket minden nap:
1. Mivel az ó emberünk egy bizonyos részben mindig bennünk él
2. Mivel az ó emberünk célja, hogy bűnbe vigyen
3. Mivel az ó emberünk mindig mélyebbre akar vinni a bűnben
4. Mivel az ó emberünk mindig a Lélek ellen van
5. Mivel Isten szentségre hívott el minket.

Délután a Tamásfalvi gyülekezetben szolgáltam, és utána vissza értem még Kovásznára, ahol az istentisztelet végén Fejér Sándor testvérrel beszélgettünk a roma misszióról és a közeledő bemerítésről a roma emberek között, amely június 15-én lesz megtartva ha az Úr is megengedi. Majd este fele, valamikor fél tízkor kerültem haza, és jól esett az éjszakai pihenés.

Ma reggel, vagyis hétfőn, apósomékért mentem be Sepsiszentgyörgyre, és ma próbáltam egy kicsit velük és a családdal lenni. Most este fejezem a blogg írást amelyet már vagy négy órája kezdtem, de mindig jött egy telefon hívás, vagy kopogtató az ajtón. De végre sikerült a bejegyzésemet befejeznem. Az Úr közel!

Megjegyzések

Efraim üzenete…
Ha eddig nem vették észre a "tévedést" akkor most már biztosan tudják...:)
Szerintem nem volt véletlen ami történt és biztosan volt abbaól az igeszakaszból is üzenete az Úrnak.
Van az úgy hogy az ember készül egy témával és a Szent Lélek bedob egy másikat..., mert akkor abban a pillanatban valakinek éppen arra van szüksége és nem arra amit a lp. jó előre kidokgozott...

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja