Életjel

Majdnem két hét telt el azóta, hogy az utolsó bejegyzésemet közzé tettem. Azóta nem igazán volt időm arra, hogy az elektronikus naplóval foglalkozzak. Úgy gondoltam, hogy most egy kicsit írok arról ami is történt velem, velünk és köztünk.

Szóval azzal fejeztem be az utolsó bejegyzésemet, hogy apósomékat várjuk Nagyváradról. Mindig kihívás a velük töltendő idő, természetesen jó értelembe. Ők még nem az Úr Jézus Krisztus gyermekei, ezért amikor csak találkozunk velük, mindig alkalom adódik arra, hogy Jézus Krisztust az életünkkel bemutassuk. Ők nem olyan otthon ülő típusú emberek. Szeretnek sétálni, menni és menni...Ezért hát ebben én is alkalmazkodtam. Mentem velük, és vezettem a kocsit. Elég sok helyre eljutottunk itt a környéken. Voltunk Tusnád fürdőn, Bálványoson, Poiana Brassóban, megálltunk kimondottan Brassóban is és hirtelen már nem is tudom megmondani merre jártunk. Emlékszem arra, hogy mennyire idegen volt nekik az, hogy egy megtért ember a vejük, és főleg az hogy lelkipásztori szolgálatra készültem, még akkor. Mostanra azonban, számomra is meglepő, szeretnek velünk lenni, még akkor is, ha nem azonos a felfogásunk az élet leélésével kapcsolatban. A vágyam az, hogy ők is találkozzanak Jézus Krisztussal és megtérjenek Hozzá.

Poiana Brassóban apósomékkal
(Rebeka, a kislányunk készítette a fényképet)

A múlt pénteken vagyis május 31-én az ifjúsági alkalmunk után, a gyülekezet bizottsága tgyűlt össze azért, hogy meghallgassuk azoknak bizonyságtételét, akik szeretnének bemerítkezni. Három roma ember jött el Zaboláról, pontosabban hozta Fejér Sándor testvér őket. Beszélgetve velük, sok mindenre fény derült, és sok minden még kérdés előttünk, és előttem is.

Június 1-én megtartottuk szűk körben a gyermek napot a gyülekezetük udvarán, amelyet kedves feleségem szervezett meg. Láthatóan jól érezték magukat a gyermekek, és a végén a nő testvérek szorgos munkája folytán a gyermekek frissen sütött fánkot, vagy ahogy erre feleé mondják pákót kaptak, amelyre finom bodza üdítőt ihattak.

A gyermeknap végén

Másnap, vagyis vasárnap délelőtt az istentiszteletünk egy fél órával rövidebb lett, mivel a gyülekezet közgyülése előtt álltak meg azok, akik beszeretnének merítkezni. Négyen jöttek el végül is. A gyülekezet meghallgatva a bizonyságtételüket felvette a bemerítésre, és hálát adtunk együtt azért, hogy az Úr munkálkodik azok szívében, akik ezt hagyják. Itt megjegyeznék két dolgot. Először is azt, hogy a bemerítés június 15-én 10 órai kezdettel lesz megtartva a Kovásznai Román Baptista Gyülekezetben, mivel ott meg van oldva a víz melegítése. Másodszor, a bemerítkezendő testvérek a roma misszió munkájának eredményei. Mi mint a Kovásznai gyülekezet, csupán csak segítünk az elindulásukban, és megpróbálunk gondoskodni a szellemi növekedésükről. Hosszú huzavona után megpróbáljuk az együtt munkálkodást a roma misszióval, és remélem, hogy ebből áldás fakad mindenki számára.

Délután elmentem Tamásfalvára, és egy fél órát tudtam csupán maradni, de nagyon jól éreztem magam a jelenlevőkkel. Utána vissza jöttem a Kovásznai gyülekezetbe, mivel vártuk a Kovásznai Román Baptista Gyülekezet tagjait. Hiszen közösen tartottuk meg az istentiszteletet velük. Nagyon áldott alkalmunk volt, és éppen időszerű is. Mivel éppen aznap történtek a helyhatósági választások, és ezen a környéken, ahol a román és magyar kapcsolat néha anélkül is elég feszült, jó volt látni azt, hogy Jézus Krisztusban a nemzeti szakadékok megszűnnek. A román baptista gyülekezet lelkipásztora hirdette az igét 1Király 17 részéből. Illésről prédikált, aki éget Istenért. Reméljük, hogy az ilyen alkalmaknak lesz folytatása.

Balról jobbra: Santoiu Viorel (román baptista lelkipásztor, Fejér Sándor és jó magam)
Az Úr vacsora kiosztására készülve

Most ugrok egy nagyot. A tegnapi nap folyamán, az ifjúsági óra előtt, egy jót pinpangoztunk egyik kedves testvérünkkel, aki Zilahról volt is kezelésen. Úgy látszik használt a kezelés, hiszen egyszer ki is kaptam tőle. Amikor megkezdődött az ifjúsági alkalom nem engedtük, hogy vissza menjen a szállodába, hanem ott marasztaltuk az alkalmunkon. Énekeltük, olvastunk Jakab leveléből, és arról kezdtünk el beszélgetni, hogy milyen az igazi isten imádat, vagy jobban mondva isten tisztelet. A beszélgetés keretében, megkértük kissé őszülő testvérünket, hogy mondja el a megtérését, és mondja el azt, hogy mint építész mérnök, hogyan tudott Jézus Krisztus mellett megmaradni. Jó volt a bizonyságtevését meghallgatni, amely arra sarkalt, hogy még jobban ragaszkodjunk Megváltónkhoz.

Szóval, röviden ezek az események történtek velem. Még egy gondolatot szeretnék megosztani. Mostanában a vasárnap délelőtti istentisztelet alkalmaival a test cselekedeteinek megöldökölésével foglalkozunk (ez egy sorozat), és azt vettem észre, hogy azóta mintha nagyobbak lennének a kísértéseim, mintha a gonosz ellenség minden áron bűnbe akarna nyomni csak azért, hogy megszégyenítsen. Olyan gondolat is volt bennem, hogy jobb lesz, ha többet nem veszem elő ezt a témát, de nem akarok meghátrálni. Tudom, hogy csak Isten Lelke segítsége által maradhatok meg tisztán, de azt szeretném tenni, amire egy régen élt puritán testvér is buzdít: ÖLDÖKÖLD MEG A BŰNT, VAGY KÜLÖNBEN AZ FOG TÉGED MEGÖLNI.