Ugrás a fő tartalomra

Bizonnyal nem személyválogató az Úr

Sajnos nem mindig tudok leülni úgy a számítógéphez, hogy a naplóba írjak. Lehet vannak, akik azt kérdezgetik magukban, hogy mi az oka annak, hogy mostanában nem napra kész a bejegyzésem. Nem azért alakult ez így mivel, nem történik semmi nálunk. SŐT. Mostanában elég sok minden történik a körzetben. Legutóbb, vagy a múlt vasárnap június 15-án bemerítési ünnepélyt tartottunk a roma misszió alapítvánnyal együtt. Erről írok most egy kis élmény beszámolót.

Dan László és Kőszegi Dániel testvérek szolgálatai

Miután ki bontakozott, (bár nekem még mindig van ezzel kapcsolatban néhány kétségem - de lehet, hogy ez csak én képzeletem) az, hogy a roma misszió "teljesen együtt" munkálkodik a Szövetséggel, segítő kezet nyújtottunk a körzetünkben folyó roma missziónak az által , hogy mint jogi személlyel bíró anya gyülekezet, vállaltuk azt, hogy a bemerítésre vágyó roma embereket a környező falvakból meghallgatja és aki arra alkalmas, felvegye a bemerítkezendők sorába. Emellett jó volt látni azt, hogy a magyar gyülekezet tagjai közül többen örömmel részt vettek a bemerítés előkészületében, függetlenül attól, hogy most csak roma emberek merítkeztek be. Ezután pedig a mi felelősségünk is, hogy a frissen bemerített tagokat, vagy kis közösségüket Zabolán, segítsük arra, hogy hitben megerősödjenek, és olyan gyülekezetté formálódjanak ahonnan az evangélium kizendülhet.


A bemerítési alkalom (Zabolai idős házaspár)

Szóval, összesen öten követték a bemerítésben is az Úr Jézus Krisztust. Négyen a Kovászna környékéről, és egy idő asszony pedig Bibarc falva környékéről. Az ünnepi alkalmunk 10 órakor kezdődött, a Kovásznai Román Baptista Gyülekezetben. Azért ott, mivel a magyar gyülekezetben még nem lett megoldva Idáig a víz melegítése. Remélem azonban, hogy augusztus elejére ez is megoldódik, mivel akkor újabb bemerítési ünnepélyt kívánunk tartani. A román baptista testvéreink nagyon szívélyesen átengedték erre a délelőttre az épületüket, és e mellet több mindenben is segítettek. A délelőtti alkalmon a Sepsiszentgyörgyi fiatalok egy kis csoportja vezetett minket az éneklésben. Nagyon szépen szolgáltak, és örülünk annak, hogy együtt lehettünk.


Cséki Barna és Santoiu Viorel testvérek szolgálat közben


A terem egy kettőre megtelt érkező vendégekkel Bibarcalváról és környékéről, Zaboláról Páváról, Kovásznáról. Az ima órán Dan László testvér szolgált az Ézsaiás 55, 6 verséből. Ezután Kőszegi Dániel testvér hirdette az igét. Mindketten a roma misszió vezetői. Ezután Fejér Sándor testvér, aki a roma misszió alkalmazottja, kérdezte ki a fehér ruhásokat a hitükről, miután következett a bemerítési szertartás. Miközben a bemerítettek átöltöztek, Cséki Barna testvér szolgált röviden Isten igéjéből, aki szintén részt vesz a roma misszióban. Ezután a bemerítésnekhelyet adó román baptista gyülekezet lelkipásztora is, Santoui Viorel testvér, köszöntötte a vendégeket és a frissen bemerítetteket. Miután kézrátétellel imádkoztunk kedves testvéreink fölött az Úr asztalához is járultunk közösen. Az egész ünnepi alkalom nagyjából 12.30-ra befejeződött. Azonban nem mentünk haza rögtön, mivel a roma misszió jóvoltából minden jelenlevő kapott egy kis "testi táplálékot" is a hazafelé vezető út előtt. Közben alkalom volt arra, hogy egy kicsit bővebben megismerjük a roma misszió alakulását és kiteljesedését.



A Sepsiszentgyörgyi fiatalok és a fehér ruhások
(Itt csak zárójelben jegyezném meg, hogy mielőtt bárki elkezdene találgatni, azért nem voltam jelen a fehér ruhásokkal készített képen, mert a kezdés előtt öt perccel még próbáltuk összehozni az énekek vetítését)

Összegezve azt mondhatom, hogy Istentől gazdagon megáldott ünnepünk volt, még akkor is, ha közben akadtak ilyen olyan akadályok. (Most csak egyről írok röviden, amely tanulság lehet számunkra és mások számára is, főleg ebben a modern technikákkal teletűzdelt világban. Arra készültünk, hogy videó projektorral majd kivetítjük az énekeket. Én otthon a saját számítógépemen szombaton előkészítettem az énekeket a vetítésre. Vasárnap reggel megérkezett a videó projektor is, amely a roma misszió alapítványának a tulajdona, de akkor jegyezte meg kedves Dan Kászló testvérem, hogy lehet, hogy a táp kábelt Szászrégenbe felejtették. Anélkül pedig nem lehet használni a projektort. Mit mondjak, ilyen problémák a kezdés előtt elég nagynak tűnnek. Nem is az zavart, hogy esetleg anélkül fogunk énekelni, hanem inkább arra gondoltam, hogy a Szentgyörgy fiatalok által kiválasztott énekeket nem énekelhetjük, mivel nem hoztunk énekes könyveket, mivel annyi nem is volt. Haza mentem azért a mappámért amelyben vagy negyven fóliás ének volt található. Odaadtam a az énekeseknek, hogy negyed óra alatt válasszanak ki vagy tíz éneket. Közben észrevettem, hogy a laptopom kábele, megegyezik a videó projektor kábel bemenetelével. A videó projektor lehetett használni, de nem volt más kábelem a számítógépemhez. Ezért igénybe vettük Dan László testvérem laptopját, feltelepítettük a vetítéshez használó programot, valahogy a gépemről az énekeket át másoltuk az övébe, és kemény tíz perc után, pont 10 órakor már lehetett az énekeket vetíteni. Megoldottuk az Úr segítségével, de meg lehet az ilyet előzni, gondosabb odafigyeléssel, és azzal, ha nem kapkod az ember). Vigyázat a technikával! A következő ige vers jut eszembe: "Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg".

Végül pedig hála tölti el a szívemet azért, mert tudom és láthatom a következő igazságot:

Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten - Csel 10:34.

Megjegyzések

Zágoni János üzenete…
tetszik.csak igy tovabb!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja