Ma délután öt órától ifjúsági óránk volt. Néha eléggé fáradtnak érzem magam péntek délutánra, de az ifi órán mindig felfrissülök testileg és lelkileg egyaránt. Vendégünk is volt, Albu Levente testvérünk személyében. Lehet, nem sokan ismerik, de én hálád adok Istennek, hogy ismerhetek ilyen fiatalt, aki szereti az Urat, és neki szolgál.
Leventét nagyjából akkor ismertem meg, amikor ide költöztünk Kovásznára. Nem sokkal azelőtt adta át a szívét az Úr Jézus Krisztusnak. A szülei egyáltalán nem vették ezt jó szemmel ezért elég sok ellen állásban volt része, de kitartott az Úr mellett. Mint hívő fiatal ember elkezdett bizonyságot tenni az egyetemen ahová járt, ha jól emlékszem Brassóban, és rövidesen meghallotta az Úr hívását az ember halászat szolgálatára. Jelenleg az Alege Viata alkalmazottja, és szinte egy évig Budapesten volt tovább képzésben azért, hogy most augusztusban, ha az Úr is megengedi, akkor Kolozsvárra költözik, és a magyar nyelvű egyetemistákat próbálja az evangéliummal elérni, mint misszionárius. Beszélgetve vele, látom, hogy vannak félelmei a jövőre nézve. Külön harcot jelent az is, hogy Magyarországról visszajöjjön, de jönni akar, mert tudja, hogy itt a helye. Így ismeretlenül, kérlek kedves olvasó imádkozzál testvérünkért, hogy az Úr áldja meg, vezesse őt a döntésekben, és az evangelizálás munkájában.
Kedves testvérünk egy nagyon jó témával készült az ifjúsági alkalomra. Az ön elfogadás témájával kapcsolatban. Nagyon jó beszélgetés alakult ki, és valóban igaz az, hogy a tinik és a fiatalok között ez valóban probléma. Jó volt Isten igéjéből látni azt, hogy a drága Teremtőnk, elfogad minket úgy amint vagyunk, és akkor tudunk a hitben is előre menni, ha Jézus Krisztusra tekintünk. Ha magunkra nézünk - elcsüggedünk. Ha másokra tekintünk elkeseredünk. Ha Isten Fiára emeljük tekintetünket, akkor emelt fővel járhatunk.
Az ifjúsági végén még pinpangoztunk vagy egy órát. Egyik alkalommal ki is kaptam az egyik fiataltól. Na de utána összekaptam magam. Elindulva haza fele, még Fejér Sándor testvéremmel is összetalálkoztam, és majdnem egy órát beszélgettünk. Fél tízre értem haza, és útközben vettem a feleségemnek egy kis fagyit "engesztelés képpen", mivel úgy volt, hogy nyolc fele haza érek. A fagyi hatással volt rá! MÉG JÓ HOGY ILYEN KÉSŐN IS ÁRUSÍTANAK FAGYLALTOTT. A nap végeztével a következő ige vers jut eszembe:
Leventét nagyjából akkor ismertem meg, amikor ide költöztünk Kovásznára. Nem sokkal azelőtt adta át a szívét az Úr Jézus Krisztusnak. A szülei egyáltalán nem vették ezt jó szemmel ezért elég sok ellen állásban volt része, de kitartott az Úr mellett. Mint hívő fiatal ember elkezdett bizonyságot tenni az egyetemen ahová járt, ha jól emlékszem Brassóban, és rövidesen meghallotta az Úr hívását az ember halászat szolgálatára. Jelenleg az Alege Viata alkalmazottja, és szinte egy évig Budapesten volt tovább képzésben azért, hogy most augusztusban, ha az Úr is megengedi, akkor Kolozsvárra költözik, és a magyar nyelvű egyetemistákat próbálja az evangéliummal elérni, mint misszionárius. Beszélgetve vele, látom, hogy vannak félelmei a jövőre nézve. Külön harcot jelent az is, hogy Magyarországról visszajöjjön, de jönni akar, mert tudja, hogy itt a helye. Így ismeretlenül, kérlek kedves olvasó imádkozzál testvérünkért, hogy az Úr áldja meg, vezesse őt a döntésekben, és az evangelizálás munkájában.
Kedves testvérünk egy nagyon jó témával készült az ifjúsági alkalomra. Az ön elfogadás témájával kapcsolatban. Nagyon jó beszélgetés alakult ki, és valóban igaz az, hogy a tinik és a fiatalok között ez valóban probléma. Jó volt Isten igéjéből látni azt, hogy a drága Teremtőnk, elfogad minket úgy amint vagyunk, és akkor tudunk a hitben is előre menni, ha Jézus Krisztusra tekintünk. Ha magunkra nézünk - elcsüggedünk. Ha másokra tekintünk elkeseredünk. Ha Isten Fiára emeljük tekintetünket, akkor emelt fővel járhatunk.
Az ifjúsági végén még pinpangoztunk vagy egy órát. Egyik alkalommal ki is kaptam az egyik fiataltól. Na de utána összekaptam magam. Elindulva haza fele, még Fejér Sándor testvéremmel is összetalálkoztam, és majdnem egy órát beszélgettünk. Fél tízre értem haza, és útközben vettem a feleségemnek egy kis fagyit "engesztelés képpen", mivel úgy volt, hogy nyolc fele haza érek. A fagyi hatással volt rá! MÉG JÓ HOGY ILYEN KÉSŐN IS ÁRUSÍTANAK FAGYLALTOTT. A nap végeztével a következő ige vers jut eszembe:
"Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket".
Ámen.
Megjegyzések