TE TANÍTASZ ENGEM AZ ÉLET ÖSVÉNYÉRE...

Sajnos idáig nem igen tudtam írni, mivel a Péntek esti vihar, és villámlás, megbénította az interneet szolgáltatást. Ezért úgy gondoltam most, amikor már van újra internet kapcsolatunk a táborban, hogy visszamenőleg is leírom a velünk, és az itt történteket. "Ma, vagyis (múlt csütörtökön - július 17-én) volt az első este a tini héten itt a Hargitai táborban. Lassan megérkezett mindenki, bár még az Írországi vendégek közül, csak negyvenen érkeztek, és holnap a többi harminc testvér is megérkezik. A vezetőjük, egy középkorú férfi, aki első benyomásra igen megnyerő. Nagyon szervezettek, és örülök annak, hogy a délutáni kézimunkák nagy részét elvállalták, hogy ők majd levezetik. Máskülönben azért jöttek ide a táborba, hogy az épülő öregotthon építésében segítsenek. Az Úr áldja meg a szolgálatukat. A gyermekek különböző gyülekezetekből, illetve körzetekből érkeztek. Vannak itt Bagosiak, Nádasdiak, Bogdándiak, Ippiak, Gyergyószentmiklósiak, Csíkszeredaiak, Szászrégeniek, Besztercei...

Az elmúlt napok készülődéssel teltek el. Ha Isten megengedi, akkor ma kezdjük meg a tini hetet a Hargitai keresztyén táborban. Nem leszünk sokan legalábbis tinik, nagyjából ötven körül, és 7 tanító. Annál többen lesznek azonban Írországból, akik azért jönnek a táborba, hogy az ottani építkezésben segítsenek, és közbe bekapcsolódnak a mi programunkba is. Ők több mint hetvenen jönnek. Vegyes érzelmek töltik el a szívem. Tegnap, úgy rám nehezedett több minden, és jó volt a gyülekezetünk termében, csendben letenni mindent drága Megváltóm kezébe. Ma már várom az utazást, de ugyanakkor "félelem" is van a szívemben. Abban reménykedem, hogy Isten letekint az égből reánk, és ránk árasztja az áldásait. Hiszen Nála nélkül, hiába táborozunk, hiába szervezkednünk. Lesznek olyan gyermekek is, akik még nem az Úr Jézus Krisztus gyermekei. Az a vágyam, hogy a tábori hét végére minél többen, letehessék az életüket Isten kezébe. Emellett azokkal a fiatalokkal is találkoztam ezen a héten, esténk...

Ez a nyár már csak ilyen. Elég sok a tennivaló (hála az Úrnak), és emiatt kevesebb időm van arra, hogy lejegyezzem mindazt ami velem történik. Itt csak zárójelbe említeném meg, hogy a Kovásznai ifjúsági körnek is van már bloggja . Ha valakit érdekel az, hogy mi történik velünk, akkor néha onnan is tud informálódni: http://kovifi.blogspot.com/. Az elmúlt napokat a feleségemtől és kislányomtól távol töltöttem, mivel ők a gyermek héten vannak a Hargitai táborban. Többen is megkérdezték, hogy nem unatkozok így "egyedül"? Természetesen hiányoznak, de elég sok mindennel le voltam maradva, és ez a pár nap egyedüllét arra is jó, hogy behozza lemaradásaimat. Azonban már várom a keddet, amikor haza hozhatom a családomat. Ma délelőtt itthon, Kovásznán voltam, és a bűn megöldökölésével foglalkoztunk tovább. Az alap igénk a Filippi 3:7-14 igéi voltak. Megnéztünk több, a bűn megöldökölésével kapcsolatos téves hozzáállásokat: 1. Egy bűn megöldökölése nem jelenti azt, hogy most már tökélet...

Tegnap Úrvacsorai alkalmunk volt a Kovásznai gyülekezetben. Az Igehirdetés alapjaként két helyről is olvastunk: 1Mózes 4:8-13 és Zsidók 12:22-24. Ez alkalommal azt vizsgáltuk meg, hogy miként beszél jobbról Jézus Krisztus kifolyt vére Ábel vérénél. Délután Tamásfalván voltam, ahol a Jakab leveléből olvastunk néhány igeverset a személyválogatással kapcsolatban. Nagyon jó alkalmunk volt függetlenül attól, hogy nem voltunk sokan. Több irányból közelítettük meg a témát a jelenlevőkkel (főleg olyanok voltak jelen akik még nem az Úr Jézus gyermekei), és remélem, hogy az Úr igéje elvégzi a munkát a szívünkben. Az egyik testvérnő vetette fel a kérdést, hogy mit lehet tenni akkor, amikor a testvére az Úrban, vagy egy szomszéd, állandóan mindenben hibát keress, és olyanokat "olvas" a fejére amelyek nem igazak. Természetesen, arra a következtetésre jutottunk, hogy azt az embert is szeretettel kell, fogadni. Nem a mi emberi szeretetünkkel, hiszen az nagyon kevés, és eléggé sértődéke...