Tegnap Úrvacsorai alkalmunk volt a Kovásznai gyülekezetben. Az Igehirdetés alapjaként két helyről is olvastunk: 1Mózes 4:8-13 és Zsidók 12:22-24. Ez alkalommal azt vizsgáltuk meg, hogy miként beszél jobbról Jézus Krisztus kifolyt vére Ábel vérénél.
Délután Tamásfalván voltam, ahol a Jakab leveléből olvastunk néhány igeverset a személyválogatással kapcsolatban. Nagyon jó alkalmunk volt függetlenül attól, hogy nem voltunk sokan. Több irányból közelítettük meg a témát a jelenlevőkkel (főleg olyanok voltak jelen akik még nem az Úr Jézus gyermekei), és remélem, hogy az Úr igéje elvégzi a munkát a szívünkben. Az egyik testvérnő vetette fel a kérdést, hogy mit lehet tenni akkor, amikor a testvére az Úrban, vagy egy szomszéd, állandóan mindenben hibát keress, és olyanokat "olvas" a fejére amelyek nem igazak. Természetesen, arra a következtetésre jutottunk, hogy azt az embert is szeretettel kell, fogadni. Nem a mi emberi szeretetünkkel, hiszen az nagyon kevés, és eléggé sértődékeny, hanem az Úr Jézus szeretetével.
Ma újból elgondolkoztam a Tamásfalván beszélt témáról. Úgy gondolom, hogy nem is az a bosszantó amikor a világban találkozunk igazságtalanságokkal, sértődésekkel, személyválogatásokkal és gy tovább. Ami elszomorító, legalábbis szerintem, amikor Isten népe között találkozhatunk ilyen problémákkal, és híggyétek el elég sokszor vannak ilyenek. Amikor az egyik testvér egy jó szót sem tud a másik testvéréhez szólni, mivel annyira ellenszenves számára. Amikor egyesek naivan, és meggondolatlanul dörgölik oda a másiknak a hibájukat. Amikor vannak olyanok, akik a padban ülve állandóan azt fürkészik, hogy mi rosszat találhatnak a másik testvérükbe. Ó de elkeserítő amikor ilyen problémák vannak a hívő közösségekben. Feltevődik a kérdés bennem ilyenkor. Hogyan alkalmazzuk mi Jézus Krisztusnak szavait, amikor ezt mondta a tanítványainak: Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok (János 13:35).
Van egy vágy a szívemben , és tudom, hogy ez a vágy nem csak az én szívemben van meg. Bárcsak Isten letekintene az égből, meglátva nyomorúságunkat és kegyelméből megajándékozna minket, kezdve velem, igazi lelki ébredéssel. Remélem, még itt leszek amikor ez beteljesedik.
Délután Tamásfalván voltam, ahol a Jakab leveléből olvastunk néhány igeverset a személyválogatással kapcsolatban. Nagyon jó alkalmunk volt függetlenül attól, hogy nem voltunk sokan. Több irányból közelítettük meg a témát a jelenlevőkkel (főleg olyanok voltak jelen akik még nem az Úr Jézus gyermekei), és remélem, hogy az Úr igéje elvégzi a munkát a szívünkben. Az egyik testvérnő vetette fel a kérdést, hogy mit lehet tenni akkor, amikor a testvére az Úrban, vagy egy szomszéd, állandóan mindenben hibát keress, és olyanokat "olvas" a fejére amelyek nem igazak. Természetesen, arra a következtetésre jutottunk, hogy azt az embert is szeretettel kell, fogadni. Nem a mi emberi szeretetünkkel, hiszen az nagyon kevés, és eléggé sértődékeny, hanem az Úr Jézus szeretetével.
Ma újból elgondolkoztam a Tamásfalván beszélt témáról. Úgy gondolom, hogy nem is az a bosszantó amikor a világban találkozunk igazságtalanságokkal, sértődésekkel, személyválogatásokkal és gy tovább. Ami elszomorító, legalábbis szerintem, amikor Isten népe között találkozhatunk ilyen problémákkal, és híggyétek el elég sokszor vannak ilyenek. Amikor az egyik testvér egy jó szót sem tud a másik testvéréhez szólni, mivel annyira ellenszenves számára. Amikor egyesek naivan, és meggondolatlanul dörgölik oda a másiknak a hibájukat. Amikor vannak olyanok, akik a padban ülve állandóan azt fürkészik, hogy mi rosszat találhatnak a másik testvérükbe. Ó de elkeserítő amikor ilyen problémák vannak a hívő közösségekben. Feltevődik a kérdés bennem ilyenkor. Hogyan alkalmazzuk mi Jézus Krisztusnak szavait, amikor ezt mondta a tanítványainak: Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok (János 13:35).
Van egy vágy a szívemben , és tudom, hogy ez a vágy nem csak az én szívemben van meg. Bárcsak Isten letekintene az égből, meglátva nyomorúságunkat és kegyelméből megajándékozna minket, kezdve velem, igazi lelki ébredéssel. Remélem, még itt leszek amikor ez beteljesedik.
Megjegyzések