Az elmúlt napok készülődéssel teltek el. Ha Isten megengedi, akkor ma kezdjük meg a tini hetet a Hargitai keresztyén táborban. Nem leszünk sokan legalábbis tinik, nagyjából ötven körül, és 7 tanító. Annál többen lesznek azonban Írországból, akik azért jönnek a táborba, hogy az ottani építkezésben segítsenek, és közbe bekapcsolódnak a mi programunkba is. Ők több mint hetvenen jönnek. Vegyes érzelmek töltik el a szívem. Tegnap, úgy rám nehezedett több minden, és jó volt a gyülekezetünk termében, csendben letenni mindent drága Megváltóm kezébe. Ma már várom az utazást, de ugyanakkor "félelem" is van a szívemben. Abban reménykedem, hogy Isten letekint az égből reánk, és ránk árasztja az áldásait. Hiszen Nála nélkül, hiába táborozunk, hiába szervezkednünk. Lesznek olyan gyermekek is, akik még nem az Úr Jézus Krisztus gyermekei. Az a vágyam, hogy a tábori hét végére minél többen, letehessék az életüket Isten kezébe.
Emellett azokkal a fiatalokkal is találkoztam ezen a héten, esténként a gyülekezetbe, akik a bemerítésre készülnek. Minden ilyen alkalom nagyon jó volt, és "betévedtek" azok a fiatalok is néha, akik már bemeritkeztek, és akik még nem. Augusztus 3-án tartjuk meg a bemeritkezési istentiszteletet. Várunk szeretettel mindenkit erre az alkalomra. Több mint kilenc éve, hogy nem "mozdult" meg a szív itt Kovásznán. Ne csak a víz, hanem a szívünk is mozdulna meg!
Remélem lesz rá időm, hogy néha a táborból is írjak egy pár sort magunkról. Addig is az Úr legyen mindannyiatokkal.
Megjegyzések