Ugrás a fő tartalomra

Lelkipásztori hét a Hargitán

Isten jó voltából áldott alkalmaink lehettek itt fenn a Hargitai Keresztyén táborban. Nem gyakori esemény az, amikor a lelkipásztorok és családjaik egymással találkozhatnak. Sajnos, nagyjából csak fele annyian jöttek el, mint amennyien jöhettek volna.

A lelkipásztorok közössége


Délelőttönként imaórával kezdtük meg az alkalmainkat, ami után egy fél órás tea szünetünk volt ("kezdünk angolosodni"). Ezután egy előadás következett. A Korinthusi első levelet tanulmányoztuk, de mit is mondok, hiszen négy nap alatt igazából, csak az étvágyunk nőtt meg arra, hogy otthon komolyabban foglalkozzunk a Korinthusi levélel. Azonban így is nagyon sok áldásban volt részünk. Délutánonként, ebéd után szabad időnk volt, és ezt kihasználva engedtünk a sportolás lehetőségeinek. Voltak akik fotbaloztak (köztük én is, legalábbis megpróbáltam), mások röplabdáztak és így tovább. A vacsora után pedig istentiszteleti alkalmunk volt, ahol minden egyes alkalommal közel jött az Úr hozzánk.

A mai nap az utolsó alkalmunk a táborban, amely ebéddel ér véget. Ezután pedig mindenki indul majd haza fele.

A családommal mi innen nem Kovásznára, hanem először Nagyváradra utazunk egy röpke látogatás erejéig és onnan pedig tovább Magyarországra. Nem tudom, hogy lesz-e lehetőségem internet közelébe kerülni.

A heti gondolatok között a következő igevers fejti ki azt amely a legjobban megérintett engem: Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten" - 1Korinthus 3:7. ÁMEN!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja