Ugrás a fő tartalomra

Lót története

A héten főleg Lót történetével foglalkoztam. Többször elolvastam már hívő életem során ezt a történetet, de most valahogy még jobban megérintett mint idáig. Két fő gondolatot érintenék most. Először is Lót döntését. Amikor szét kellett váljanak Ábrahám és Lót, azt olvashatjuk Isten igéjéből, hogy: Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá hogy a Jordán egész melléke bővizű föld... Aszerint döntött amit látott. Kívánatos volt Sodoma környéke, és Lót döntött. Mi szerint hozzuk a döntéseinket? Éva és döntött az éden kertjében, amikor látta, hogy jó az a fa eledelre. Ő is döntést hozott, de nem Isten akarata szerint, hanem a "szemek kívánsága" szerint. Lót döntésének negatív következményei lettek. Most csak röviden sorolom fel őket. 1.Fogságba jutott (1Mózes 14:12), 2.Megalkuvásra kényszerűlt (1Mózes 19:8), 3.Menekülnie kellett (1Mózes 19:12-13), 4.Elvesztette fiait, leányai és feleségét. Lehetne még sorolni a negatív következményeket, amely intő jelül szolgálhatnak számunkra, hogy a döntéseinkben Istenre nézzünk, és Ő szerinte döntsünk.

A második gondolat Lót felesége, aki hátra tekintett és sóbálvánnyá változott. Itt nem kívánok sok magyarázatot hozzá fűzni. Eszembe jut az Úr Jézus Krisztus figyelmeztetése: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára - Lukács 9:62. Nem akarok hátra és visszatekinteni, hanem cél egyenest előre kívánok menni, miközben Jézus Krisztusra tekintek fel.

Ma délután egy-két óra múlva indulunk a családommal a Hargitai Keresztyén táborba, ahol a többi lelkipásztor testvéreimmel és családjaival töltünk el néhány napot. Nem ígérek semmit arra nézve, hogy majd beszámolókat írok onnan mivel, ez múltkor sem sikerült. Onnan majd tovább megyünk Nagyváradra, Magyarországra, Szilágy megyébe és valamikor Szeptember 9-én érünk vissza Kovásznára ha az Úr is megengedi. Az Úr legyen mindannyiunkkal.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-a...

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is...

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja...