Sajnos nem sikerült a rendszeres beszámolók a táborból, mivel az internet szolgáltatás megszakadt. Alighogy három-négy nap múlva megjavították, a következő este egy kisebb vihar után újból megszűnt az internetezési lehetőség. Talán a közel jövőben a sok fejlesztés mellett, talán az internetezés területén is változás fog történni a Hargitai keresztyén táborban.
Hála Istennek az egész hetünk nagyon jól telt a tini héten. Délelőttönként egy-egy tanítás hallgattunk meg a következő címekkel: Kapcsolatom Istennel, Kapcsolatom magammal, Kapcsolatom szüleimmel - tanáraimmal - szüleimmel, a Magányosság problémája és Kapcsolatom a másik nemmel. Az előadásokat Kiss Zoltán (Sepsiszentgyörgy lelkipásztor) és kedves felesége, Kiss Jutka tartotta, valamint én. Az tanítások után csoportokban beszélgettünk általában tovább, amelyek nagyon jó alkalmak voltak arra, hogy jobban megismerjük egymást, és különböző kérdésekre választ kaphassunk a Bibliából. A délutáni csoportos foglalkozásban, ahogy mondtam, nagy szerepet vállaltak a kedves Ír országi testvéreink. A sport tevékenységek alkalmával az egyik nap kíhivtak az Írországiak minket tini csoportot ellenük. Nem sok esélyünk volt ellenük. Azonban nagy meglepetésre öt nullára megvertük őket, pedig a "magyar" csapatban csak tini játszottak, kivéve Borzási Pétert, aki remek csapatkapitány volt, Benjámint, aki Vlahitaról lejött hozzánk, és több gólt is rúgott, valamint jómagam. Utána a vendégeink kihívták a táborban dolgozó munkásokat is, és rajtuk csattant az ostor, mivel 2 - o-ra megverték a munkásokat.
Esténként evangelizációs alkalmakat tartottunk, amelyeken Isten többször is megmutatta azt, hogy a tiszta ige az, amely ma is képes megváltoztatni, mind a felnőtt és minden a tini életét. Többen is jelezték a hét folyamán azt, hogy az Urat kívánják követni, és voltak akik erről nyíltan bizonyságot is tettek. Az Úr tartsa meg őket. Azonban sajnos, voltak mégis olyanok, akik megtéretlenül mentek haza. Remélem, hogy Isten a szívükbe tovább fog munkálkodni, és eljön az idő, minél hamarább, amikor ők is átadják életük irányítását, a szerető Megváltónak.
Hamar eltelt a hét, és a végén senki nem bánta volna azt, ha még egy héttel tovább tartott volna a táborozás. Fájó szívvel váltunk el, azzal a reménységgel, hogy jövőre újból találkozni fogunk. Minden áldásért, Istené legyen egyedül a dicsőség!
Hála Istennek az egész hetünk nagyon jól telt a tini héten. Délelőttönként egy-egy tanítás hallgattunk meg a következő címekkel: Kapcsolatom Istennel, Kapcsolatom magammal, Kapcsolatom szüleimmel - tanáraimmal - szüleimmel, a Magányosság problémája és Kapcsolatom a másik nemmel. Az előadásokat Kiss Zoltán (Sepsiszentgyörgy lelkipásztor) és kedves felesége, Kiss Jutka tartotta, valamint én. Az tanítások után csoportokban beszélgettünk általában tovább, amelyek nagyon jó alkalmak voltak arra, hogy jobban megismerjük egymást, és különböző kérdésekre választ kaphassunk a Bibliából. A délutáni csoportos foglalkozásban, ahogy mondtam, nagy szerepet vállaltak a kedves Ír országi testvéreink. A sport tevékenységek alkalmával az egyik nap kíhivtak az Írországiak minket tini csoportot ellenük. Nem sok esélyünk volt ellenük. Azonban nagy meglepetésre öt nullára megvertük őket, pedig a "magyar" csapatban csak tini játszottak, kivéve Borzási Pétert, aki remek csapatkapitány volt, Benjámint, aki Vlahitaról lejött hozzánk, és több gólt is rúgott, valamint jómagam. Utána a vendégeink kihívták a táborban dolgozó munkásokat is, és rajtuk csattant az ostor, mivel 2 - o-ra megverték a munkásokat.
Esténként evangelizációs alkalmakat tartottunk, amelyeken Isten többször is megmutatta azt, hogy a tiszta ige az, amely ma is képes megváltoztatni, mind a felnőtt és minden a tini életét. Többen is jelezték a hét folyamán azt, hogy az Urat kívánják követni, és voltak akik erről nyíltan bizonyságot is tettek. Az Úr tartsa meg őket. Azonban sajnos, voltak mégis olyanok, akik megtéretlenül mentek haza. Remélem, hogy Isten a szívükbe tovább fog munkálkodni, és eljön az idő, minél hamarább, amikor ők is átadják életük irányítását, a szerető Megváltónak.
Hamar eltelt a hét, és a végén senki nem bánta volna azt, ha még egy héttel tovább tartott volna a táborozás. Fájó szívvel váltunk el, azzal a reménységgel, hogy jövőre újból találkozni fogunk. Minden áldásért, Istené legyen egyedül a dicsőség!
Megjegyzések