Isten kegyelméből szeptember 14-én is a családommal és a gyülekezetből néhány testvérrel együtt részt vehettünk a Hargitai Keresztyén táborban levő Székelyföldi hálaadó napon. A mostani alkalomra több testvér, és fiatal is eljött a gyülekezetünkből a többi évhez képest. Remélem ez a növekvő "tendencia" megmarad nálunk. Annak is örültem, hogy az egyik szomszédunk is eljött erre a napra. Remélem valóban áldott nap volt ez az ő számára is.
A délelőtti alkalom imaórával kezdődött. Ezután következett az igehirdetés, kedves Kelemen Sándor testvérem személyében, aki mint a Marosvásárhelyi gyülekezet lelkipásztora és mint az ifjúsági Szövetség elnökeként vett részt ezen a napon. A délelőtti alkalom Úrvacsora vétellel fejeződött be. A délutáni alkalom három órától kezdődött. Elég nagy izgalommal vártam ezt a délutánt, hiszen a testvérek igehirdetéssel bíztak meg. Mindig nehezebb nagy tömeg, és a többi lelkipásztor testvérek előtt szolgálni. Sőt, még a bizonyságtevések ideje alatt olyan eset is történt, amelyet nem sokan vettek észre. Borzási Gyula testvérrel együtt voltunk fent a szószéken. Borzási testvér vezette le a délutáni istentiszteletet. Az egyik bizonyságtevés közben odajött Borzási testvérhez egy fiatalember, és "bejelentette", hogy neki is lenne mondanivalója az emberekhez. Nem ismertem a fiatal embert, és ahogy láttam Gyula testvér sem. Ezért rákérdezett, hogy ki ő és mit akar elmondani? A fiatalember gyorsan elmondta a nevét, és azt mondta, hogy "bizonyságot" szeretne valamiről tenni. "De miről?" - kérdezte kedves lelkipásztor testvérem a fiatalembert. "Majd meghallja" - jött a felelet, és hirtelen mozdulattal leült mellém, az egyik székre. Közben az egyik testvérnő tett bizonyságot. Ránéztem Borzási testvérre. Imádkozott. Imádkoztam énis. Majd a fiatalember oda hajolt Gyula testvérhez, és arról tudakozódott, hogy miért kérte kedves testvérem számon rajta azt, hogy miről szeretne bizonyságot tenni. "Maga nem ismer engem" - kérdezte a fiatal ember Borzási testvért. "Nem" - jött a felelet. "Na azért" - válaszolt ismét a fiatal ember. Ekkor már jobban dobogott a szívem. Vajon mit akar ez az ember mondani? Remélem nem fogja a légkört megzavarni, gondoltam magamban. Eljött az idő, és felált. "Imádkoztam" végig érte, hogy csak azt mondhassa el amit az Úr engedélyez neki. Így is történt. Vallomásában elmondta, hogy miként ajándékozta meg az Úr őt és kedves feleségét egy gyermekkel. A végén pedig még azt is elmondta, hogy azért nem vett Úrvacsorát délelőtt, mert nincs még újjászületve Istentől. Majd helyre ment. Azóta is elgondolkodom ezen a fiatalemberen, és bárcsak az Úr végezné el benne az Újjászületés munkáját.
Az igehirdetésem alapigéje a Zsoltárok 51:18-21 versei voltak. A fő gondolatom: A töredelmes lélek a legjobb áldozat". Egy imádság olvasható Dávid részéről a 20-ik versben: Tégy jót a te kegyelmedből a Sionnal. Az igeszolgálatom végén elmondtam, hogy olvasva eme imádságot az én szívemben is megfogalmazódott egy hasonló kérés: Tégy jót a te kegyelmedből Székelyföldön élő Baptista emberekkel, vagyis velünk". Persze nem akarok én önző lenni, a vágyam és sokak vágya tudom az, hogy az Úr tekintsen le ránk itt egész Erdélyben, és Magyarországon. Az Úr nyissa meg az egeket, és kegyelméből adjon nekünk, hívő embereknek ébredést. Bárcsak hozná ezt el az Úr minél hamarább. ÁMEN.
Megjegyzések