Tömör szabadsági beszámoló

Az utolsó bejegyzésem óta több mint három hét is eltelt. Nem igazán volt lehetőségem internet elé ülni, de a szabdság ideje alatt ez jó is volt így. A Nagyváradon eltöltött néhány nap után meglátogattuk édesanyámat Apajpusztán, amely Dömsödtől kb. 15-re van. Elég nehezen találtuk meg édesanyámat, de két óra forgolódás, kocsikázás után sikerült. Jó volt egy pár napot csendben, a természetben lenni, és az estéket úgy kihasználni, hogy jókat besszélgessünk, megosztva egymás élet tapasztalatait. Az egyik nap egy kis nyaralóba is kigyalogoltunk, kicsivel több mint két kilométert. Na, de egy kis gyaloglás nem árt, főleg nekem.

Néhány nap után innen ismét Nagyváradra utaztunk, ahonnan átmentünk egy napra Békéscsabára, ahol szintén rokonokat látogathattunk. Majd szeptember 2-Kémerre utaztunk. Persze nem ment miden olyan simán. Mielőtt elindultunk volna Kémerre, nagy volt a búcsúzkodás. Elhagytuk Nagyváradot, és vagy 20 km után megcsörrent a mobil telefonunk. Apósom volt, aki szegény azt sem tudta, hogy mondja el a rossz hírt. Kizárták magukat, és nem találják a kulcsot. Persze megvolt az a kulcs, épp a kedves feleségem zsebébe, hiszen nála maradt. Ezért vissza mentünk Váradra, és jót nevettünk az egészen, és ekkor hálás voltam Istennek a mobil telefonért.

Kémeren is nagyon jól teltek a napok. Volt részünk temetésben is sajnos, azonban együtt örülhettünk egy kedves ifjú párral is, akik meghívtak a mennyegzői vacsorájukra. Kémeren volt részem "róka vadászatban" is. Persze nem volt ez a "vadászat" előre megszervezve, de amikor édesapán udvarán szembe találtam magam a "csirkefogóval" rögtönöztünk, és győztünk! Azonban a legjobb élményeink Kémeren a testvéreinkkel, és rokonainkkal együttöltött idő volt.

A sok utazgatás után azonban már vágytunk Kovásznára vissza, hiszen itt van jelenleg a helyünk, és már vártuk az itteni testvérekkel is a közösségi alkalmakat. Sok feladat áll ellőtünk, és remélem Isten segítségünkre lesz mindezekben!