Mint lelkipásztor elég sokat kell emberekkel beszéljek vagy találkozzak. Csodálkozom azon, hogy Jézus Krisztusnak miként volt annyi türelme az emberekhez. Azonban azon még jobban csodálkozom, hogy hozzám miért fordul oly nagy szeretettel és türelemmel. Amikor erre nézek, akkor már nem is számít az, hogy emberek bántanak, esetleg mondanak megsebző szavakat. Jézus Krisztust ok nélkül bántották. Ő mindenkivel csak jót tett, de ennek ellenére keresztre feszítődött. Az én bűneim miatt is. Van, amikor nem tudok mást tenni, mint hallgatni Isten előtt, tudva azt, hogy Ő az, Aki a legjobban megért és ez megvigasztal. Ő ölébe vesz, és máris nem érzem magam olyan egyedül és sebzettnek.
Tegnap valakivel beszélgettem. Egy hívő emberrel. A következőket mondta: Csaba testvér, kérem imádkozzon értem mert elvegyülök a világgal. Hirtelen nem tudtam mit akar ezzel mondani, és egy kicsit kérdezősködtem. Majd jött a felelet: amikor a "hitetlen" ismerősökkel és szomszédokkal beszélek, nem tudok beszélni Jézusról, hanem én is belefolyok a hiábavaló pletykákba, beszélgetésekbe. Ez nagyon fáj, és szeretnék ebből megváltozni. Elgondolkozok. Milyen az én beszédem? Mennyire használom ki azt, hogy az embereknek megosszam Krisztust. Mennyire fáj nekem a másik ember elveszett állapota? Nekem is kell ebben változzak, nem csak a kedves hívő testvéremnek.
Harmadik gondolatként említeném meg, hogy mielőtt lelkipásztorrá avattak volna egy kedves hívő testvér a következőket mondta: Csaba, tudd meg, hogy még a hívő emberek között is sok "vacak" ember van. Hirtelen meghökkentem. Istenem ez nagyon kemény beszéd. Sajnos igaza volt ennek a testvérnek. Én nem használnám a "vacak" kifejezést, azonban ami tény-tény: Jézus Krisztus követői között is voltak olyanok, akik nem szívből, hanem csak színből követték Őt. Sajnos manapság is hasonló a helyzet. Elgondolkodok, hogy most amikor szabad evangelizálni, az erőnk nagy részét arra kell fordítanunk, hogy a sok "lelki" kihaló félben levő testvéreket segítsük vissza Krisztushoz. Sajnos, sokan közülük meghalnak lelkileg, eltávolodva Istentől. Mások, makacsul megvetik a lábukat és nem akarnak megalázkodni Isten előtt.
URAM KÖNYÖRÜLJ RAJTUNK HÍVŐ EMBEREKEN, KÉRLEK HOZD EL AZT A LELKI ÉBREDÉST AMELY NÉLKÜL EGYRE GYENGÉBBEK ÉS HATÁSTALANOKKÁ VÁLUNK. TÉGY JÓT A TE NÉPEDDEL!
Megjegyzések