Ugrás a fő tartalomra

Gondolkodom...

Mint lelkipásztor elég sokat kell emberekkel beszéljek vagy találkozzak. Csodálkozom azon, hogy Jézus Krisztusnak miként volt annyi türelme az emberekhez. Azonban azon még jobban csodálkozom, hogy hozzám miért fordul oly nagy szeretettel és türelemmel. Amikor erre nézek, akkor már nem is számít az, hogy emberek bántanak, esetleg mondanak megsebző szavakat. Jézus Krisztust ok nélkül bántották. Ő mindenkivel csak jót tett, de ennek ellenére keresztre feszítődött. Az én bűneim miatt is. Van, amikor nem tudok mást tenni, mint hallgatni Isten előtt, tudva azt, hogy Ő az, Aki a legjobban megért és ez megvigasztal. Ő ölébe vesz, és máris nem érzem magam olyan egyedül és sebzettnek.

Tegnap valakivel beszélgettem. Egy hívő emberrel. A következőket mondta: Csaba testvér, kérem imádkozzon értem mert elvegyülök a világgal. Hirtelen nem tudtam mit akar ezzel mondani, és egy kicsit kérdezősködtem. Majd jött a felelet: amikor a "hitetlen" ismerősökkel és szomszédokkal beszélek, nem tudok beszélni Jézusról, hanem én is belefolyok a hiábavaló pletykákba, beszélgetésekbe. Ez nagyon fáj, és szeretnék ebből megváltozni. Elgondolkozok. Milyen az én beszédem? Mennyire használom ki azt, hogy az embereknek megosszam Krisztust. Mennyire fáj nekem a másik ember elveszett állapota? Nekem is kell ebben változzak, nem csak a kedves hívő testvéremnek.

Harmadik gondolatként említeném meg, hogy mielőtt lelkipásztorrá avattak volna egy kedves hívő testvér a következőket mondta: Csaba, tudd meg, hogy még a hívő emberek között is sok "vacak" ember van. Hirtelen meghökkentem. Istenem ez nagyon kemény beszéd. Sajnos igaza volt ennek a testvérnek. Én nem használnám a "vacak" kifejezést, azonban ami tény-tény: Jézus Krisztus követői között is voltak olyanok, akik nem szívből, hanem csak színből követték Őt. Sajnos manapság is hasonló a helyzet. Elgondolkodok, hogy most amikor szabad evangelizálni, az erőnk nagy részét arra kell fordítanunk, hogy a sok "lelki" kihaló félben levő testvéreket segítsük vissza Krisztushoz. Sajnos, sokan közülük meghalnak lelkileg, eltávolodva Istentől. Mások, makacsul megvetik a lábukat és nem akarnak megalázkodni Isten előtt.

URAM KÖNYÖRÜLJ RAJTUNK HÍVŐ EMBEREKEN, KÉRLEK HOZD EL AZT A LELKI ÉBREDÉST AMELY NÉLKÜL EGYRE GYENGÉBBEK ÉS HATÁSTALANOKKÁ VÁLUNK. TÉGY JÓT A TE NÉPEDDEL!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-az élet, ahogy élt eléged

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja