
Tegnap valakivel beszélgettem. Egy hívő emberrel. A következőket mondta: Csaba testvér, kérem imádkozzon értem mert elvegyülök a világgal. Hirtelen nem tudtam mit akar ezzel mondani, és egy kicsit kérdezősködtem. Majd jött a felelet: amikor a "hitetlen" ismerősökkel és szomszédokkal beszélek, nem tudok beszélni Jézusról, hanem én is belefolyok a hiábavaló pletykákba, beszélgetésekbe. Ez nagyon fáj, és szeretnék ebből megváltozni. Elgondolkozok. Milyen az én beszédem? Mennyire használom ki azt, hogy az embereknek megosszam Krisztust. Mennyire fáj nekem a másik ember elveszett állapota? Nekem is kell ebben változzak, nem csak a kedves hívő testvéremnek.
Harmadik gondolatként említeném meg, hogy mielőtt lelkipásztorrá avattak volna egy kedves hívő testvér a következőket mondta: Csaba, tudd meg, hogy még a hívő emberek között is sok "vacak" ember van. Hirtelen meghökkentem. Istenem ez nagyon kemény beszéd. Sajnos igaza volt ennek a testvérnek. Én nem használnám a "vacak" kifejezést, azonban ami tény-tény: Jézus Krisztus követői között is voltak olyanok, akik nem szívből, hanem csak színből követték Őt. Sajnos manapság is hasonló a helyzet. Elgondolkodok, hogy most amikor szabad evangelizálni, az erőnk nagy részét arra kell fordítanunk, hogy a sok "lelki" kihaló félben levő testvéreket segítsük vissza Krisztushoz. Sajnos, sokan közülük meghalnak lelkileg, eltávolodva Istentől. Mások, makacsul megvetik a lábukat és nem akarnak megalázkodni Isten előtt.
URAM KÖNYÖRÜLJ RAJTUNK HÍVŐ EMBEREKEN, KÉRLEK HOZD EL AZT A LELKI ÉBREDÉST AMELY NÉLKÜL EGYRE GYENGÉBBEK ÉS HATÁSTALANOKKÁ VÁLUNK. TÉGY JÓT A TE NÉPEDDEL!
Megjegyzések