Ugrás a fő tartalomra

Nem hagytam abba!


Lassan több mint egy hónapja, hogy nem írtam a bloggomba. Már voltak olyan kedves testvéreim az Úrban, akik rá kérdeztek, hogy többé már nem is írok? Nincs szándékomban megszüntetni a bloggomat, csak egy kicsit "pihentettem". Mivel nem szeretnék csupáncsak megszokásból írni a naplómba, kellet egy kis idő, hogy különböző dolgok még jobban letisztázódjanak bennem.

Az elmúlt egy hónapban elég sok minden történt velem és körülöttem. Volt részem örömben és bántban egyaránt. Nem megyen nagyon messze az időben. November 2-án tartottuk meg Kovásznán a Hálaadó ünnepi istentiszteletet. Erre az alkalomra Novák Zsolt testvért is meghívtuk kedves családjával együtt. Azt mondhatom, hogy az Úr jelenléte valóban érezhető volt, és az alkalom végén úgy állhattunk fel, mint akiknek a szívük csordultig telve volt hálával. A leghittebb alkalom ezen az istentiszteleten az volt, amikor a végén többen is jelezték a vágyukat Jézus Krisztushoz való megtéréshez. Isten tartsa meg őket, és adja az Úr, hogy folyamatosan növekedjenek Benne lelkileg.

A kedves Novák család éneklés közben

Ezután elkezdtük a Tamásfalvi Baptista Gyülekezet azon kistermét felújitani, amelyben általában összegyűlünk a téli és sokszor a nyári alkalmakkor is. A felújitása még mindig tart, mert egy kicsit elhúzódott, de ha az Úr is megsegít, akkor jövő vasárnapra remélem, hogy készen lesz. Miközben ott festegettem, állandóan egy imádság hagyta el a szívemet: Uram, kérlek, hadd telne meg az a terem olyan érdeklődő emberekkel, hogy végül Veled találkozhassanak, és megtérjenek. Ezt tartom a legfontosabbnak, hiszen lehet a gyülekezetei épületünk akármilyen csillogó - villogó, ha emberek nem térnek meg általunk Istenhez, akkor mindaz hiábavaló.


Folytatás következik ...


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ímé, újat cselekszem...

"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még"  (Ézsaiás 43:18).      Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem.      Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-a...
Megjegyzés küldése
További információk

Töredelmes Lélek

TÖREDELMES LÉLEK A LEGJOBB ÁLDOZAT (Zsoltárok 51:18-19) „Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!” Emlékszem arra, amikor még 15 évesként a mustármag lapját olvastam nagyon megfogott belőle egy történet. Lehet, hogy ti is ismeritek. Egy kisfiúról szól, aki mindenféleképpen áldozatot akart hozni Jézusnak, és elkezdett így imádkozni: Drága Megváltóm, ha kell, akkor elmegyek misszionáriusnak a kannibálok közzé, ha akarod, bibliákat osztogatok a környékünkön, ha akarod ... a végén azonban oda tette, csak egyet kérek, hadd ne kelljek, menjek iskolába! Ma délután a Bibliaiskola évnyitóját is tartjuk, és gondolva az itt tanulókra, remélem, hogy nem ezzel a gondolattal vannak most itt, hogy Uram kérj tőlem akármit, csak azt ne hogy tanuljak. Előfordul az emberrel, hogy Isten iránti szeretetből akar valamit adni, vagy tenni Jézusért, de amikor Is...
Megjegyzés küldése
További információk

Isten Kezében ...

"Gondolkodom, hogy ezt meg é rthessem; de neh é z dolog ez szemeimben. M í gnem bemen é k az Isten szent hely é be: meg é rt é m azoknak sors á t" (Zsoltárok 73:16-17). " Könnyű "kimondani" azt, hogy Isten uralkodik, miközben úgy tűnik, hogy a Sátán, a szenvedés és a bűn uralma mintha nagyobb lenne és látszólag Isten tehetetlen. A hit meg kell próbáltasson ahhoz, hogy az igazán értékes legyen Isten előtt. A hitünk megpróbáltatása tesz minket Isten szemében "lelkileg" gazdaggá. Szoktuk mondani: "Tudom, hogy Isten a szeretet, hogy Ő igazságos, szent és igaz"; ezután azonban szembe kerülünk a józan ész által szembesült tényekkel, amelyek ellene szólnak mindannak, amit kimondtunk vagy hiszünk. Megadjuk magunkat, ahogyan a Zsoltár író is majdnem megtette, a pesszimizmus gondolatának…? Ha megpróbálunk feleletet keresni e világban levő problémák megoldására intellektuális vagy tudományos módon, akkor az őrületbe visz, vagy netán tagadja...
Megjegyzés küldése
További információk