Az Úr közel!
Advent időszakában többször is elgondolkoztam azon, hogy mi az Úr Jézus Krisztus visszavárásának az oka az életemben. Előfordult, hogy olyan emberekkel beszélgettem, akik a következőket mondták: Bárcsak visszajönne már az Úr; Bárcsak elragadna már engem is ebből a nyomorult világból; Bárcsak megszabadítana a sok szenvedéstől - az idézeteket folytathatnám. Miért várjuk vissza Megváltónkat? Talán azért, hogy megszabaduljunk a betegségektől, gondoktól, próbáktól, rezsik kifizetésétől, tanulástól? Ezek vajon nem az önző tulajdonságunkból fakadnak? Krisztus várása az iránta irányuló szeretetből kell, fakadjon: Jöjj Uram mihamarább, azért, hogy imádhassalak! A múltkorában olvastam egy történetet Viktória királynőről. Egy alkalommal, miközben a helyi templomban hallgatta az igehirdetést, a prédikátor éppen az Úr Jézus Krisztus visszajöveteléről beszélt. Észrevették az emberek azt, hogy Viktória királynő szeméből könnyek csordulnak lassan ki, és az ajkai elkezdtek remegni, mintha sírna. Az alkalom végén Viktória királynő az egyik szobába hívatta az igehirdetőt. Ahogy belépett a szobába a prédikátor, látta a tekintélyes embereket, és középen ülve a királynőt. A királynő elmondta nagyon őszintén azt, hogy őt megérintette az ige amit hallott, és nagyon várja már azt, hogy Jézus visszajöjjön. Az igehirdető testvér egy darabig hallgatott, majd a következő kérdést tette fel a nagytiszteletű vendégének: Ön miért várja vissza az Úr Jézust? Jött a felelet: Azért, hogy letehessem a koronám Lábai elé, és imádjam Őt. Tanulhatunk ebből az esetből. Várjuk vissza az Urat, Önmagáért, és ne önös érdekből.
A múlt héten volt alkalmam látni a bűn következményét bőven. Először telefonon keresztül (felváltva) beszélgettem egy olyan házaspárral, ahol a házassági kapcsolat megromlott. Ami elszomorított az-az, hogy olyan családról van szó, akik mindketten "hívő" emberek, és bemerített tagok egy baptista gyülekezetben, Magyarországon. Igéket is olvastam fel a telefonba, miközben kihangosítón hallgatták mindketten a vonal másik végén. Egy kicsit javult a helyzet, de szükségük van mindkettőjük számára a teljes megtérésre, és gyógyulásra lelkileg.
Csütörtök este jött egy telefon hívás. Benedek Ferenc testvérünk, aki a Szörcsei Baptista Gyülekezet tagja volt, hosszú szenvedés után 65 éves korában elhunyt. Másnap reggel beszélgetve a gyászoló családdal láttam a fájdalmat a szívükben, ugyanakkor egy fajta megkönnyebbülést is, mivel testvérünk ápolása éveken keresztül a családot is igencsak megviselte. Péntek este a Jób19:25-26 verseiből szolgáltam. Másnap délelőtt a helyi református lelkész végezte a gyász istentiszteletet a háznál (ennek okáról később még rok), míg a temető kertben mi szolgáltunk énekekkel, és Fejér Sándor testvérünk hirdette a vigasztalás igét.
Vasárnap délelőtt itthon, Kovásznán szolgáltam a 133 Zsoltárból, amelyből két igazságot figyelhettünk meg bővebben: Milyen az-az Úr akit mi várunk, és milyen ember kell, legyen az, aki nyugodtan és örömmel várhatja az Urat. Az istentisztelet végén egy olyan fiatal asszonnyal beszélgettem, aki nagyon közel volt ahhoz, hogy Isten országába belépjen, de ott volt a nagy DE. Mielőtt bemerítkezett volna, másfél évvel ezelőtt, egy ortodox vallásu fiatal emberrel ismerkedett össze. Emiatt lemondott a bemerítésről, és összeházasodtak polgárilag. Sajnos oda jutottak, hogy közel állnak az elválláshoz. A fiatal asszony ismeri a Biblia normát a házzasságra vonatkozólag, de úgy látszik ennyi nem elég. Megígértem , hogy elfogok menni hozzájuk és bővebben fogunk majd beszélgetni a helyzetről. Isten mentse meg először a lelküket, és utána a házasságukat is.
Nagyon gyorsan repülnek a napok. Ma, ha Isten is megengedi, akkor Erdőszentgyörgyre utazok, eleget téve kedves Tőtös János lelkipásztor testvérem meghívásának. Evangélizációs alkalom lesz. Isten adjon megtéréseket!
Megjegyzések