A láng meg nem perzsel téged ...

Sajnos szomorú hírrel kell kezdjem a bejegyzésemet! A múlt vasárnap este 20 óra körül egyszer csak nagy kopogásra lettem figyelmes. Egy fiatal ember volt. A nevét nem tudom, de már láttam a városban. Nagy izgatottan kérdezte, hogy tudom-e Szakács Annamária mobil telefonszámát. Nem volt meg nekem, és már gondoltam, hogy a beszélgetésünknek vége, amikor rákérdeztem, hogy miért is keresi Annamáriát. Azért, mert ég a házuk! Megdöbbenten álltam, de hamar eszembe jutott, hogy a fiatalok még a gyülekezetben voltak, énekór

Ennyi maradt a kis konyhából és a színből!

án. Ott volt a feleségem is, és Annamária. Felcsörgettem a feleségemet, de semmi válasz. Lemerült az akkuja, mint később megtudtam. Akkor eszembe jutott, hogy a karmesterünknek, Knott Ferenc testvérünknek is van telefonszáma. Őt is felcsengettem, és közöltem vele a rossz hírt, és mondtam, hogy mihamarább menjenek a helyszínre. Én is rövidesen odaértem. Szörnyű látvány fogadott, három tűzoltó, két rendőrautó, füst, tűz ...stb. Knott Ferenc testvérék már kifele jöttek Annamáriával együtt, és a kórházba mentek, mivel a nagymamájukat kórházba szállítottak füstmérgezés gyanújával. Én ott maradtam, és egy

A kis ház kívül nagyon megégett, a jobb oldala pedig
omlás közeli állapotban van.

tűzoltóval beszélgettem, aki egyébként román ajkú baptista testvér, és szolgálatban volt. Kézdivásárhelyről jöttek ki két tűzoltó kocsival, és hamarább itt voltak, mint a helyi tűzoltók. Erre nem tudok mit mondani! Arra sem, hogy a helyi tűzoltók egy részét egy italozó bárból szedték össze, akik nem nagyon tudtak tüzet oltani! Sokat kell még változzon Kovászna ezen a téren is.

Másnap reggel, kedves testvéreimmel együtt elmentünk a leégett házhoz, hogy a még megmaradt és használható dolgokat elhozzuk. A ruhák nagy része nem égett el, mivel a tűz nem a ház belsejében volt, hanem a külső részén. Mint megtudtuk, feltehetőleg egy rövidzárlat okozta a tüzet. Leégett teljesen egy kis nyári konyha, a szín, és a há

Ami meg maradt, távol nézetből.

z amelyben laktak Annamáriáék lakhatatlanná vált. Szóval, összeszedtük a fontosabb dolgokat, és be deszkáztuk az ablakokat, és az ajtókat, és egyenlőre ott hagytuk, mivel ebben a hidegben, amely erre fele van nem igazán lehet ott tenni semmit. Szakács Annamária, az édesanyja, és a nagymamája Benedek Magdolna testvérnőnél laknak, aki egyébként Annamária nagynénje. Egyedülálló testvérnő, akinek három szobás panel lakása van. Volt szó már korábban arról, hogy esetleg össze költözne ez a két család. Most ez meg is történt. Jobb mind Magdi testvérnőnek és mind Annamáriáéknak. Melegben vannak, nem kell mindig fát vágjanak, hidegben keljenek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ott is maradnak végleg. De ezt majd később meglátjuk, hiszen úgy néz ki, hogy az a hely, ahol az Annamáriák háza állt, sőt azt a kis egész utcát nem olyan régen, visszaigényelte a régi tulajdonos. Az is megtörténhet, hogy oda többé nem költözhetnek vissza. Azonban ez az Úrnál van.

Gondolva a jövőjükre, úgy gondolom, hogy nem szégyen az, sőt, mint testvéreiknek kötelességünk, hogy gondoskodjunk az ilyen helyzetbe jutott embereken. Ezért most két bankszámla számot, adok meg. Egy lejest és egy forintost. Ha valaki szeretné őket anyagilag is támogatni, azt megteheti átutalva a nekik szánt támogatást. Aki ezt megteszi azt arra kérem, hogy írja oda, hogy milyen célból küldi a pénzt. Ezt az összeget továbbítjuk a család számára. Tehát a két bankszámla a következő:

RON - RO85-RZBR-0000-0600-0650-0288
HUF - RO94-RZBR-0000-0600-0652-6995

Miközben segítettünk a kedves bajba jutott testvéreinken, Knott Ferenc testvérünk megcsúszott és nagyon megütötte a lábát, azonban nem ment orvoshoz. Tegnap előtt aztán, csak bementem hozzájuk, és elvittem őt ide a helyi kórházba. Az orvos törést állapított meg, és Isteni kegyelem, hogy eljöttünk, mert szinte műtétre került a sor. Ferenc testvérünk kapott egy "csizmát" télire. Reméljük, hogy Urunk áldást fakaszt számára e betegésből is.

Sajnálom, hogy a mostani blogg bejegyzésemben eléggé szomorú dolgokról írtam, de ahogy a Római levélben olvassuk a következőket: Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal. Most a sírókkal érzünk egyet, de úgy mint akiknek reménységünk van a Mindenható Úr Istenben, hogy Isten ebből is áldást fog fakasztani. Végül pedig azzal a rövidke igeszakasszal szeretném befejezni a mostani bejegyzésemet, amit Annamária testvérnőnk kapott másnap az Úrtól:

"És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtõd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tûzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.
Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód..."