Kedves testvéreim, úgy gondoltam, hogy az utólag említett témát folytatom, és részletek fordítok le Olah Livi testvér könyvéből. Ami engem illet, mélyen elgondolkoztatnak a könyvben olvasható igazságok, és szeretném őszinte szívvel azt, hogy ne a szám, hanem inkább a térdem kopjon.
"Előszó".
Úgy vélem, hogy a keresztyén élet területén semmi nem volt úgy elhanyagolva mint az imádkozás. Lehet, hogy ezen szavakat olvasva, valaki nem ért ezzel együtt: Hogy? Én szoktam imádkozni, napjában többször is: felkelésénél, az evés előtt, lefekvéskor ... Azonban imádkozó életnek lehet-e nevezni azt a 2-3 percet napjában, amikor valaki sietve imádkozik állva vagy térdelve, félve attól, hogy a munkahelyéről elkésik, vagy félve attól, hogy az ennivalója kihűl? Nem, semmiképpen nem! Ezt nem lehet imádkozó életnek nevezni.
Mivel az Úr Jézus a mi példánk minden tekintetben, Őt szeretném példaképként állítani az imádkozó élettel kapcsolatban.
Krisztus naponta, több órát töltött imádságban. Az Úr Jézus számára, az imádkozás nem "halott" idő töltés, vagy valami olyan gyakorlat volt, amelyet meg kellet tegyen ahhoz, hogy a lelkiismeretét lecsendesítse.
Krisztus számára, az imádkozás a lélek munkája volt, ahogyan Ézsaiás próféta mondja az Ézsaiás 53:11-ben. "Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik".
Igen, Jézus a térdein "munkálkodott" arccal a földön, közbenjárva az Atyja előtt mindegyik tanítványáért, és mindegyik lélekért, akivel az előtte álló nap fog találkozni.
Az Úr Jézus mindegyik csodájáért imádkozott, minden egyes szóért imádkozott amelyet hirdetni készült. Ezért, az Ő egyetlen szavából sem hiányzott az Isteni hatalom. (Lukács 1:37). Ezáltal Krisztus olyan hatalommal beszélt, hogy még az ellenségei is beismerték, hogy: "Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!"
Miután pedig a Hegyi beszédet befejezte: "álmélkodik vala a sokaság az Ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy mint az írástudók." (Máté 7:28-29)
Jézus minden körülette levő emberért imádkozott, és ezért Simon, miután hosszú keresés után megtalálta Őt ezt mondta Neki: "Mindenki téged keres". (Márk 1:37).
Azt a következtetést vonhatjuk le ebből, hogy akikért imádkozunk, azok keresni fognak; amikor minden körülöttünk levő emberért imádkozunk, akkor mindazok minket keresnek majd meg, azért hogy segítséget, támogatást, vigasztalást, enyhítő szavakat vagy útmutatást adjunk afelé, Aki örök életet adhat".
"Előszó".
Úgy vélem, hogy a keresztyén élet területén semmi nem volt úgy elhanyagolva mint az imádkozás. Lehet, hogy ezen szavakat olvasva, valaki nem ért ezzel együtt: Hogy? Én szoktam imádkozni, napjában többször is: felkelésénél, az evés előtt, lefekvéskor ... Azonban imádkozó életnek lehet-e nevezni azt a 2-3 percet napjában, amikor valaki sietve imádkozik állva vagy térdelve, félve attól, hogy a munkahelyéről elkésik, vagy félve attól, hogy az ennivalója kihűl? Nem, semmiképpen nem! Ezt nem lehet imádkozó életnek nevezni.
Mivel az Úr Jézus a mi példánk minden tekintetben, Őt szeretném példaképként állítani az imádkozó élettel kapcsolatban.
Krisztus naponta, több órát töltött imádságban. Az Úr Jézus számára, az imádkozás nem "halott" idő töltés, vagy valami olyan gyakorlat volt, amelyet meg kellet tegyen ahhoz, hogy a lelkiismeretét lecsendesítse.
Krisztus számára, az imádkozás a lélek munkája volt, ahogyan Ézsaiás próféta mondja az Ézsaiás 53:11-ben. "Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik".
Igen, Jézus a térdein "munkálkodott" arccal a földön, közbenjárva az Atyja előtt mindegyik tanítványáért, és mindegyik lélekért, akivel az előtte álló nap fog találkozni.
Az Úr Jézus mindegyik csodájáért imádkozott, minden egyes szóért imádkozott amelyet hirdetni készült. Ezért, az Ő egyetlen szavából sem hiányzott az Isteni hatalom. (Lukács 1:37). Ezáltal Krisztus olyan hatalommal beszélt, hogy még az ellenségei is beismerték, hogy: "Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!"
Miután pedig a Hegyi beszédet befejezte: "álmélkodik vala a sokaság az Ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy mint az írástudók." (Máté 7:28-29)
Jézus minden körülette levő emberért imádkozott, és ezért Simon, miután hosszú keresés után megtalálta Őt ezt mondta Neki: "Mindenki téged keres". (Márk 1:37).
Azt a következtetést vonhatjuk le ebből, hogy akikért imádkozunk, azok keresni fognak; amikor minden körülöttünk levő emberért imádkozunk, akkor mindazok minket keresnek majd meg, azért hogy segítséget, támogatást, vigasztalást, enyhítő szavakat vagy útmutatást adjunk afelé, Aki örök életet adhat".
Megjegyzések