"És mégis mozog a föld..."

"A Richter-skála szerint 5,3-es erejű földrengés rázta meg szombaton Románia középső és keleti részét. Este fél kilenc előtt öt perccel mozdult meg a föld, a rengés epicentruma Vrancea megyében, Bukaresttől mintegy 120 kilométerre északkeletre volt". Ez volt olvasható ma reggel az Origo weblapján. A földrengést itt Kovásznán is elég jól lehetett érezni. A föld rengés eláltával a szomszédok közzül voltak akik kijöttek a lakásukból, és egymásnak mesélték. hogy miként mozgott a csillár a plafonon, poharak vagy egyéb dolgok. Nem lett nagy ijedség ebből, de azért sokakba talán ilyenkor mégis megmozdul valami. Ilyenkor még az ateista ember is hisz Istenben. A családban ahogy beszélgettünk erről az esetre, azon tűnődtünk el, hogy milyen lehet majd az a nap, amiről Péter apostol beszél: "Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek" - 2Péter 3:1.

Ma reggel a délelőtti istentisztelet keretén alkalmával az Ézsaiás 2:1-5 verseiből szolgálok. Nagy drága igazságokat tartalmaz. Néhány igazság ami engem különös módon megérintett. Milyen az igazi lelki ébredés?

1. Az istentisztelet a hívő ember mindennapi részévé válik - "Gyertek menjünk"

a. Nem kényszerből, nem megszokásból vagy divatból követik az Urat, hanem azért mert ez életük része
b. Olyan fontosnak tartják az Úr követését, hogy másokat is erre az útra hívnak
c. Gyönyörködnek az Úr követésében

2. Az istentisztelet és "közösség" - "Menjünk fel"

a. Egymást építik
b. Fontosnak tartják a közösség gyakorlását
c. Együtt dicsérik az Urat

3.Fenséges ígéret - "Eljönnek sok népek" - Egység Krisztusban

Itt megint csak az -az igevers van bennem, amelyet oly nagyon ismerünk: "Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok" - János 13:35.

Egy történetet olvastam. Anglia területén az ébredés kezdetekor, volt egy kis gyülekezet, ahol nem úgy mentek a dolgok, ahogy kellet volna. Az istentiszteletek hideg légkörben zajlottak le, nem voltak hatással a kis városra ahol éltek. Volt a gyülekezetben néhány olyan testvér, akiknek nem volt sem teológiai végzettségük, sem nem voltak tanultak, de szerették az Urat. Összebeszéltek, és elhatározták, hogy rendszeresen összejönnek és imádkozni fognak a városért. Kiválasztották a kis város leggonoszabb, elvetemültebb, iszákosabb emberét, és buzgón imádkoztak érte. Egy hónap alig telet el, megtért az - az ember. Utána kiválasztották a következő istentelen embert, akiért hűségesen könyörögtek. Az is megtért. Ezután kiválasztottak újabb és újabb embert. Egy év alatt három száz ember tért meg abban a városban. Mi ebből a tanulság? Remélem mindenki megérti e történetből.