Tudatában vagyok annak, hogy már nagyon régen nem írtam a bloggomba. Bevallom, hogy gondolkoztam azon is, hogy nem írok több bejegyzést. Hogy miért? Talán azért, mivel az utolsó időben egy fajta "teherként" éreztem a blogg vezetését. Ezzel egy időben azonban, többen is megállítottak, és kérdezősködtek arról, hogy mikor írok néhány sort magunkról?
Isten kegyelmében vagyunk, és vágyakozzuk a felüdülés idejét. Több minden történt a gyülekezetünkben. Először is az Úr jóvoltából felsikerült újítanunk az egyik kistermünket, ahol a vasárnapi iskolát tartjuk, és ahol csütörtökként a bibliaórára gyűlünk össze. Ahhoz képest, hogy a gyülekezetünk taglétszáma elég kevés a testvérek adakozásából három hónap alatt sikerült a felújításra kiadott összeget kigyűjtenünk. A következő célunk az, hogy ha Isten megengedi, akkor a mosdókat, és a konyhai termet szeretnénk felújítani.
Elhatároztuk a testvérekkel azt, hogy minden hónap utolsó vasárnapja délutánján evangelizációs alkalmat tartunk. Az első ilyen alkalmat, a múlt hónap, március, utolsó vasárnapja délutánján tartottuk meg. Ez egy olyan kezdet melynek hisszük, hogy áldott folytatása lesz.
Emellett, minden hónap második vasárnapjának délutánján olyan alkalmat tartunk, amikor a gyülekezettel együtt könyörgünk saját magunk megújulásáért, lelki ébredésért és a városunk lakosságáért.
Az Úr Jézus Krisztus feltámadásának megemlékezésén az volt a vágyam, hogy még inkább megértsem Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának jelentősségét. Az ünnepi alkalmak alatt, tapasztalhattuk Urunk jelenlétét. A szolgálatokból kivették a részüket a gyermekek, fiatalok és felnőttek egyaránt. Mindezek ellenére viszont van egy félelmem. Nehogy túl megszokottá váljanak számunkra, hívő emberek számára ezek az ünnepek.
Isten kegyelmében vagyunk, és vágyakozzuk a felüdülés idejét. Több minden történt a gyülekezetünkben. Először is az Úr jóvoltából felsikerült újítanunk az egyik kistermünket, ahol a vasárnapi iskolát tartjuk, és ahol csütörtökként a bibliaórára gyűlünk össze. Ahhoz képest, hogy a gyülekezetünk taglétszáma elég kevés a testvérek adakozásából három hónap alatt sikerült a felújításra kiadott összeget kigyűjtenünk. A következő célunk az, hogy ha Isten megengedi, akkor a mosdókat, és a konyhai termet szeretnénk felújítani.
Elhatároztuk a testvérekkel azt, hogy minden hónap utolsó vasárnapja délutánján evangelizációs alkalmat tartunk. Az első ilyen alkalmat, a múlt hónap, március, utolsó vasárnapja délutánján tartottuk meg. Ez egy olyan kezdet melynek hisszük, hogy áldott folytatása lesz.
Emellett, minden hónap második vasárnapjának délutánján olyan alkalmat tartunk, amikor a gyülekezettel együtt könyörgünk saját magunk megújulásáért, lelki ébredésért és a városunk lakosságáért.
Az Úr Jézus Krisztus feltámadásának megemlékezésén az volt a vágyam, hogy még inkább megértsem Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának jelentősségét. Az ünnepi alkalmak alatt, tapasztalhattuk Urunk jelenlétét. A szolgálatokból kivették a részüket a gyermekek, fiatalok és felnőttek egyaránt. Mindezek ellenére viszont van egy félelmem. Nehogy túl megszokottá váljanak számunkra, hívő emberek számára ezek az ünnepek.
Megjegyzések