Az egyik kedves testvérem Magyarországról tette fel a bloggjára a következő linket. Angol nyelven van de érdemes meghallgatni és megnézni:
"Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még" (Ézsaiás 43:18). Ez az ige volt az, ami különösképpen hozzám szólt, most az év elején. Régen írtam az oldalamra, nem mintha nem lett volna miről, de jó volt egy kis szünetet tartani. Nem kötelességként veszem a blogolást, hanem egy olyan lehetőségnek, és csatornának, ami által építő gondolatokat oszthatok meg, mindazokkal, akiket ez érdekel. Szóval, visszatérek az előbb említett igevershez, és megosztok néhány gondolatot, amit belőle merítettem. Régebben az egyik újság arról számolt be miszerint Új Év első napján, egy 18 éves leány vetett véget az életének. Mielőtt ezt megtette volna, egy kis cédulát hagyott hátra a következő írással: "Üzletet kötöttem Istennel, azzal kapcsolatban, hogy ha nem éri meg, hogy ebben az életben éljek, akkor végzek magammal". Itt volt egy fiatal lány, aki egy tartalmas életet szeretett volna élni, de a saját felfogása szerint. Azonban az-a...
Megjegyzések
Nagyon szeretem ezt az éneket, és a fiatalokkal szoktuk énekelni gyakran. Mike Sámueltől került hozzám ennek az éneknek a magyar fordítása, ide másolom, ha valaki szeretné megtanulni, énekelni. Ez a dal, egyébként az "Élet végtagok nélkül" című film zenéje.
Csak Krisztusban, kaptam reményt
Új örömet, új életcélt.
Őrá mindég, számíthatok,
Bármilyen nagy próbát kapok.
Szerelme lángja, égig ér,
Békéje mélyebb, tengernél.
Hű pártfogóm, Ő mindenem,
Nagy szeretettel véd engem.
A Krisztusban, ki gyermek lett,
Isten a földön meg jelent.
Úgy jött ide, mint ajándék,
Menteni jött, de Őt verték.
Míg értünk halt a kereszten,
Kiengesztelte az Istent.
A bűnöm mind, Ő rajta volt,
Így nekem életet adott.
Míg teste sírban nyugodott,
Gondolták a Fény halott.
De harmadnap, feljött a Nap,
Krisztus a sírból feltámadt.
Most már Övé, a győzelem,
Megszabadult, az életem.
Én az övé, Ő az enyém,
Áldozatának érdemén.
Nincs több bűnvád, rémes halál,
Krisztus bennem él most már.
És bölcsőmtől, a síromig,
Ővele eldőlt sorsom is.
Sem nem pokol, sem emberek,
Kezéből már, ki nem vehet.
Míg visszatér, vagy menybe hív,
Nagy diadalban részesít.
Novák Zsolt