A minap voltam feleségemmel együtt Sepsiszentgyörgyön, valami személyes ügyben. Miután befejeztük a dolgainkat elmentünk kedves szolga társamat, Kiss Zoltán testvéremet meglátogatni. Jó volt látni, hogy az Úr szemmel láthatólag felerősítette és felerősíti betegségéből. Csak egy bő fél órára mentünk, de több órán át beszélgettünk. Megosztottuk örömeinket és nehézségeinket egyaránt. A beszélgetésünk közben a kedves testvérem elmondott egy esetet, amikor az egyik fiatal lelkipásztor testvért meglátogatott egy idősebb szolga társa. A fiatal lelkipásztor elmondta, hogy milyen gondok vannak a gyülekezetben. Elmondta, hogy mennyire felemészti a gyülekezetben levő bajok és problémák. Erre az idősebb testvér a következőket mondta: Ne kínlódj, hanem szenvedj! Idáig még nem is jutott eszembe azt, hogy lehet valamit kínlódásból és szenvedésből is tenni. A kínlódás inkább arra az emberi erőfeszítésre utal, amikor valaki a saját erejére, bölcsességére alapozván próbálja megoldani a kialakult problémákat, akár a gyülekezetekben is. A szenvedés viszont inkább arra utal, hogy Isten akaratából végez valamit az ember, és amikor látja az akadályokat, nehézségeket, akkor ennek ugyan felveszi részben, de Istenre alapozva tekint előre. Belátja azt, hogy Isten segíthet, és egyedül Ő adhat igazi megoldást vagy változást. Szóval kedves testvérem: ne kínlódva végezzük az Úr munkáját, hanem szenvedve!
Mostanában több eset is adódott, amikor állást kellet foglaljak bizonyos dolgokban. Nem szeretek senkit sem megbántani, és próbálok arra igyekezni, hogy mindenkivel békességben legyek. Azonban előfordul, hogy az állásfoglalásokban az ember el kell mondja azt amivel talán nem ért egyet. Ez megtörtént mostanában többször is. Természetesen ilyenkor az ember kap hideg meleget, de ha az Úr iránti szeretete hajtja az embert, akkor ezekkel a következményekkel sem kell törődjön. Éppen amikor már - már azon gondolkodtam, hogy inkább hallgatok, mint ahogy Jeremiás egyszer már nem bírta azt a keserűséget ami rajta eset és ezt mondta: Mert az Úr szava mindenkori gyalázatmora és csúfságomra lett nékem , akkor este olvastam Ezékiel próféta könyvéből a 33 részt, amiben az őr állók feladatáról szólt. Nem akarok engedetlen lenni Isten akaratával szembe. Nem szeretném, ha Isten bárkinek a "vérét" az én kezemből kérje. Emellett egy bátorítást is kaptam az Úrtól, és remélem, hogy a következő ige vers másoknak is bátorító lesz:
Mostanában több eset is adódott, amikor állást kellet foglaljak bizonyos dolgokban. Nem szeretek senkit sem megbántani, és próbálok arra igyekezni, hogy mindenkivel békességben legyek. Azonban előfordul, hogy az állásfoglalásokban az ember el kell mondja azt amivel talán nem ért egyet. Ez megtörtént mostanában többször is. Természetesen ilyenkor az ember kap hideg meleget, de ha az Úr iránti szeretete hajtja az embert, akkor ezekkel a következményekkel sem kell törődjön. Éppen amikor már - már azon gondolkodtam, hogy inkább hallgatok, mint ahogy Jeremiás egyszer már nem bírta azt a keserűséget ami rajta eset és ezt mondta: Mert az Úr szava mindenkori gyalázatmora és csúfságomra lett nékem , akkor este olvastam Ezékiel próféta könyvéből a 33 részt, amiben az őr állók feladatáról szólt. Nem akarok engedetlen lenni Isten akaratával szembe. Nem szeretném, ha Isten bárkinek a "vérét" az én kezemből kérje. Emellett egy bátorítást is kaptam az Úrtól, és remélem, hogy a következő ige vers másoknak is bátorító lesz:
"Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom".
(Zsoltárok 18:30).
Megjegyzések