Isten irgalmából Vasárnap délelőtt a Kovásznai gyülekezetből szolgáltam. Még a múlt hét elején valamikor, olvastuk néhány testvérrel együtt a 32 Zsoltárt. Jól, ismerem a ezt a Zsoltár részt, azonban a 10 vers különösen megfogott: "Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül". A gonoszt is, valamint az Úrban bízókat is körül veszi valami, vagy valaki. A gonoszokat, vagy a bűnben élőket, akik nem akarnak elszakadni vétkeiktől sok fájdalom veszi körül: a saját bűneinek terhe, boldogtalanság és békétlenség, reménytelenség stb. Ezzel szemben azokat, akik az Úrban bíznak, vagyis megérnek a bűneikből Istenhez, az Úr kegyelme és szeretete veszi körül - Isten bűnbocsánata, Isten oltalma és szabadítása stb. Ha makacskodunk Istennel szemben, akkor Isten keze lesz ellenünk. Ha készek vagyunk előtte megalázkodni, akkor Isten irgalmában lesz részünk.
Délután a fiatalok egy részével elindultunk a körzetbe. A fiatalok egy csoportja Tamásfalván maradt, én Szörcsére mentem. Mind a két helyen jó volt az Úrral és testvérekkel közösségben lenni. Szörcséről visszafele felvettem a fiatalokat Tamásfalváról és együtt mentünk Kovásznára. Két hete elkezdtük a Baptista Hitvallás témáit sorra venni, mert úgy látom, hogy nemcsak a frissen bemerítkezőknek van szükségük arra, hogy a hitvallásunkkal megismerkedjenek, de nekünk, akik már évek óta az Úr gyermekei vagyunk, nem árt ha felfrissítjük magunkban, hogy mi mit Hiszünk Istenről, az Igéjéről stb. Ezek által legalább meggyőződésből hiszünk az Isten Igéjében kifejtett igazságokban, és nem csupán azért, mert így hallottuk valamikor, így mondta a lelkipásztor, vagy ezt tanítja egy vallás. Az első téma amivel foglalkoztunk a Biblia volt. Két alkalmat szántunk erre. Az első alkalommal az Isten Igéjének ihletettségével foglalkoztunk. Múlt vasárnap délután pedig, egy kicsit informatív jelleggel, a Kánon megalakulását kísértük figyelembe.
A hétfői napom olyan volt mint a Kovásznát jellemző időjárás - eléggé "felhőkkel" telt. Látom azt, hogy a gonosz nem örül akkor, amikor valaki Isten akarata szerint akar élni. Ilyenkor mindent megpróbál megtenni azért, hogy keresztbe tegyen Istennek és az Úr gyermekének. Éppen a múlt Pénteken olvastunk ifjúsági órán egy részletet a Zarándok Útja című könyvből. Pontosabban arról, amikor keresztyén a csüggedés mocsarába esett. A Simulékony szomszédja ott hagyta, de keresztyén nem akart visszamenni, és régi életét élni, hanem megpróbált előre törni. Egyre süllyedt, miközben ott termett a Segítő. Akkor még nem gondoltam, hogy nem sokára én is"megkóstolom" a csüggedés mocsarának ízét. Azonban, Isten mellettem volt ezen a napon, és valóban kiemelt a csüggedt állapotból, és tudom, hogy az életem, sorsom, egy szólva mindenem az Ő kezében van. Dicsőség legyen az Övé!
Délután a fiatalok egy részével elindultunk a körzetbe. A fiatalok egy csoportja Tamásfalván maradt, én Szörcsére mentem. Mind a két helyen jó volt az Úrral és testvérekkel közösségben lenni. Szörcséről visszafele felvettem a fiatalokat Tamásfalváról és együtt mentünk Kovásznára. Két hete elkezdtük a Baptista Hitvallás témáit sorra venni, mert úgy látom, hogy nemcsak a frissen bemerítkezőknek van szükségük arra, hogy a hitvallásunkkal megismerkedjenek, de nekünk, akik már évek óta az Úr gyermekei vagyunk, nem árt ha felfrissítjük magunkban, hogy mi mit Hiszünk Istenről, az Igéjéről stb. Ezek által legalább meggyőződésből hiszünk az Isten Igéjében kifejtett igazságokban, és nem csupán azért, mert így hallottuk valamikor, így mondta a lelkipásztor, vagy ezt tanítja egy vallás. Az első téma amivel foglalkoztunk a Biblia volt. Két alkalmat szántunk erre. Az első alkalommal az Isten Igéjének ihletettségével foglalkoztunk. Múlt vasárnap délután pedig, egy kicsit informatív jelleggel, a Kánon megalakulását kísértük figyelembe.
A hétfői napom olyan volt mint a Kovásznát jellemző időjárás - eléggé "felhőkkel" telt. Látom azt, hogy a gonosz nem örül akkor, amikor valaki Isten akarata szerint akar élni. Ilyenkor mindent megpróbál megtenni azért, hogy keresztbe tegyen Istennek és az Úr gyermekének. Éppen a múlt Pénteken olvastunk ifjúsági órán egy részletet a Zarándok Útja című könyvből. Pontosabban arról, amikor keresztyén a csüggedés mocsarába esett. A Simulékony szomszédja ott hagyta, de keresztyén nem akart visszamenni, és régi életét élni, hanem megpróbált előre törni. Egyre süllyedt, miközben ott termett a Segítő. Akkor még nem gondoltam, hogy nem sokára én is"megkóstolom" a csüggedés mocsarának ízét. Azonban, Isten mellettem volt ezen a napon, és valóban kiemelt a csüggedt állapotból, és tudom, hogy az életem, sorsom, egy szólva mindenem az Ő kezében van. Dicsőség legyen az Övé!
Megjegyzések